Orbán Viktor tusnádfürdői beszéde idén is elég erősre sikerült. Nemcsak a liberális állam halála, hanem az orosz és a szingapúri modell, az idegen pénzű civilek és a határon túliaknak köszönhető kétharmad is terítéken volt Erdélyben. Itt vannak a legfontosabb pillanatok!

Az egész videót érdemes végignézni, ha valaki tényleg meg akarja érteni, hogyan gondolkodik Orbán Viktor – ennél jobb forrás sokáig nem lesz. Az én kiemeléseim természetesen teljesen szubjektívak. Mégis próbáltam hosszabb idézeteket válogatni, kontextusba helyezni a délelőtt óta forgó, máris szállóigévé vált kijelentéseket.

A határon túliak és a kétharmad (1:38)

Én emlékszem, évekkel ezelőtt arról beszélgettünk, hogy az milyen szép lenne, a bosszúnak milyen nemes formája volna, ha az történne, hogy a 2004 decemberében a magyar államhatárokon kívül élő magyarok visszafogadása ellen szavazó politikai erők úgy nyernék el megérdemelt büntetésüket, ha egy parlamenti választáson éppen a határon túliak voksaival jönne létre a többség vagy a kétharmad. Jelentem, az a gyanú áll itt fönn, hogy a politikában mégiscsak létezik egy morális egyensúly.

A rendszerváltásról (4:05)

A feladat, ami intellektuálisan előttünk áll, az, hogy a jövő megértése és a jövőbe vezető utak kijelöléséről szóló viták kapcsán a rendszerváltást csak mint tapasztalatot, ne mint referenciapontot használjuk, sokkal inkább a 2008-ban nyilvánvalóvá vált nagy pénzügyi, világgazdasági, világkereskedelmi, világhatalmi, világkatonai erőátrendeződést tekintsük kiindulópontunknak.

Nem nyugati közösségszervezési formák (15:24)

Talán a meghatározó mozzanat a mai világban úgy fogalmazható meg, hogy versenyfutás zajlik annak a közösségszervezési formának, annak az államnak a megtalálásáért, ami a leginkább képes egy nemzetet, egy közösséget nemzetközileg versenyképessé tenni. Ezzel magyarázható, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy ma a slágertéma a gondolkodásban azoknak a rendszereknek a megértése, amelyek nem nyugatiak, nem liberálisak, nem liberális demokráciák, talán még demokráciák sem, és mégis sikeressé tesznek nemzeteket. Ma a sztárok a nemzetközi elemzésekben Szingapúr, Kína, India, Oroszország, Törökország.

A liberális demokráciáról (17:15)

Ki kellett mondanunk azt, hogy egy demokrácia nem szükségképpen liberális. Attól, hogy valami nem liberális, még lehet demokrácia. Sőt ki lehet, ki kellett mondani azt is, hogy valószínűleg a liberális demokrácia államszervezési elvére épülő társadalmak a következő évtizedekben nem tudják fenntartani a versenyképességüket, sokkal inkább egy visszaszorulást szenvednek el, hacsak nem lesznek képesek magukat jelentősen megváltoztatni.

A munkaalapú társadalom (18:15)

Mi egy munkaalapú társadalmat akarunk szervezni, amely, mint az előbb említettem, vállalja annak ódiumát, hogy kimondja, hogy karakterét tekintve nem liberális természetű.

Az elmúlt húsz év (21:24)

Az elmúlt húsz évben a fölépült magyar liberális demokrácia jó néhány dolgot nem tudott végrehajtani. Nem volt képes arra, hogy nyíltan kimondja és kötelezze (akár alkotmányos erővel) a mindenkori kormányokat arra, hogy munkájukkal a nemzeti érdekeket kell szolgálniuk. Egyáltalán, vitatta a nemzeti érdek létezésének gondolatát. Nem kötelezte a mindenkori kormányokat arra, hogy ismerjék el a világban élő magyarok nemzetünkhöz, a magyar nemzethez való tartozását, és próbálja munkája révén erősíteni ezt az összetartozást. A liberális demokrácia nem védte meg a közösségi vagyont.

Az illiberális állam 24:29

Ami Magyarországon ma történik, értelmezhető úgy, hogy a mindenkori politikai vezetés arra tesz kísérletet, hogy az emberek személyes munkája és érdeke, amelyet el kell ismerni, az a közösség, a nemzet életével szoros összefüggésben álljon, a kapcsolat megmaradjon, ez a kapcsolat erősödjön. Vagyis a magyar nemzet nem egyének puszta halmaza, hanem egy közösség, amelyet szervezni, erősíteni és építeni kell. Ilyen értelemben tehát az az új állam, amit Magyarországon építünk, illiberális állam, nem liberális állam. Nem tagadja a liberalizmus alapvető értékeit, mint a szabadság, de nem teszi ezt az ideológiát az államszerveződés központi elemévé, hanem egy attól eltérő, sajátos nemzeti megközelítést alkalmaz.

A civilekről (26:05)

A magyarországi civil világ egy nagyon sajátos képet mutat. Ugyanis a civil – ellentétben a hivatásos politikussal – egy olyan személy, illetve olyan közösség, ami magától szerveződik, saját pénzügyi lábán áll, és önkéntes természetű. Ehhez képest ha megnézem a magyarországi civil világot, azt, ami a nyilvánosságban szerepel – most a Norvég Alappal kapcsolatos viták ezt felszínre is hozták –, azt látom, hogy itt fizetett politikai aktivistákkal van dolgunk. És ezek a fizetett politikai aktivisták ráadásul külföldiek által fizetett politikai aktivisták. Meghatározható külföldi érdekkörök által fizetett politikai aktivisták, akikről nehéz elképzelni, hogy ezt szociális beruházásnak tekintsék, sokkal inkább indokolt az a fölfogás, hogy ezen az eszközrendszeren keresztül befolyást kívánnak – adott pillanatban és adott kérdésekben – gyakorolni a magyar államéletre.

Hatáskörtúllépés (31:42)

A jövő lényege, hogy bármi megtörténhet. És a bármit elég nehéz definiálni. Megtörténhet az, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy egy Magyarországgal szomszédos állam légterében lelőnek egy utasszálító repülőgépet. Megtörténhet, hogy érthetetlen okból hogy több százan meghalnak egy – mondjuk ki –terrorakció következtében. Megtörténhet az, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy az Egyesült Államokban – tegnapi hír – a szenátus beperli az amerikai elnököt folyamatos hatáskörtúllépés miatt. És mikor ennek mögé nézek, akkor kiderül, nemhogy beperli, hanem többször elítélték már az amerikai elnököt hatáskörtúllépés miatt. Képzeljék el Magyarországon! Amikor a parlament beperelné a magyar miniszterelnököt "hatáskörtúllépés" miatt, és a bíróság el is ítélne. Meddig tudnék én hivatalban maradni, tisztelt hölgyeim és uraim?

MTI Fotó: Beliczay László