Megjelent könyv alakban Puzsér színdarabja. Ami Hajdu Péter és Sarka Kata mocskos titkait leplezi le? Vagy Réka és Norbi meghökkentő szexuális életét? A legkevésbé sem! A bulvárgyalázásból élő bulvárhős-kritikus-rádiós-megmondóember egy holokauszttagadó történészt védő zsidó jogvédőről írt tandrámát.

Elképzelni sem lehetne bulvárosabb címet, mint az "A zsidók szégyene", amire csak ráerősít a hátborzongató címlapgrafika a Dávid-csillag-horogkereszt-kombóval.

Ez alapján ki ne hinné elsőre, hogy nahát, a Puzsér most jól beolvas a zsidóknak, akik nem is jobbak, mint a nácik. Pedig szó sincs ilyesmiről. És később az is ki fog derülni, ki is a zsidók szégyene, ugyanis egy személyről van szó, nem egy fogalomról.

Advertisement

Belül ehhez képest ugyanis igazi egy igazi, didaktikus, komoly, moralizáló kétfelvonásos iskoladrámát találunk a Puzsér Róbert - Farkas Attila Márton szerzőpárostól.

Én még nem egészen látom át, hogy miért, de jellegzetes tünet, hogy a médiaügyi megmondóembereket idővel el szokta kapni a néptanítóvírus. Ez történt például Tóta W. Árpáddal, amikor megírta a Modern képmesék című kormányzati népnevelő rajzfilmsorozat forgatókönyvét, hogy osztályfőnökként magyarázza el a magyar tévénézőknek, hogy működik a Gyurcsány-féle állam. Puzsérék ugyanazzel a felvilágosító-osztályfőnökös lendülettel magyarázzák el, hogy miért szörnyű dolog hagyni, hogy a holokauszt emléke ránk telepedjen.

A darab iskoladráma, ami egy könnyen érthető, a végsőkig kiélezett erkölcsi dilemmát vizsgál szélsőséges, laboratóriumi körülmények között. Van egy holokauszttagadó történészünk, aki Amerikából visszatér szülőföldjére, Ausztriába, ahol egy előadásán letartóztatják. Senki sem akarja védeni, de ekkor megjelenik a főhős, a holokauszttúlélő családból származó jogvédő, aki elvállalja az ügyét, mert ez kijár a leggusztustalanabb kukacnak is, amiért mindeki kiközösíti, de ennél nem fogok többet szpojlerezni.

Advertisement

Az összes szereplő egy-egy jellegzetes típust személyesít meg, az egész engem leginkább a Családi kör című egykori tévéműsorra emlékeztet, amiben tipikus családi-társadalmi konfliktushelyzeteket játszottak el színészekkel.

A tragikus főhős, mármint az ügyvéd meg kábé azt mondja el a témáról a tárgyalóteremben, amit Puzsér írt zsidótémában, például a megszállási emlékműről szóló vitában. Ami - most nagyon le fogom egyszerűsíteni és primitizálom az üzenetet! - kábé annyi, hogy le kéne már hasadni erről a Holokauszt-témáról, vagy további generációk élete megy tönkre.

A dráma mintha arról szólna, hogy az sem megoldás, ha egyszerűen köpünk a régi görcsökre, mert annak még rosszabb következményei lesznek. Vagyis színre lépett Puzsér, a Nagy Pesszimista!

A főhős amúgy is kissé Puzsér-szerű, amennyiben egy nagy szereplési vággyal megáldott fickó, aki elvi kérdést csinál abból, hogy tabukat törjön, miközben egész népét tanítgatja a helyes életre.

Hogy valami ízelítőt is tudjunk adni abból a darabból, ami vagy óriási botrányt okoz a következő napokban Puzsér ismertsége miatt, vagy nem, Inkei Bencével előadtunk belőle egy jellegzetes részletet.