Elmentem JFK-ről kutatni, de csak ezt a cicás képet tudtam elhozni

Ha valaha szeretnéd úgy érezni magad, mint egy kémekről és államhatalomról szóló hetvenes évekbeli thrillerben, akkor menj el az Országos Széchényi Könyvtárba és kutass.

A hírügynökségek gyorshírben jelentik: Kennedy meghalt.

Ennyi volt az egyetlen dolog, amit érdemben kijegyzeteltem magamnak a korabeli újságokból. Azzal az elhatározással mentem az OSZK-ba a héten, hogy összeszedjem, pontosan hogyan reagáltak a magyar napilapok arra, hogy JFK-t lelőtték, mit írtak Lee Harvey Oswaldról, mit szóltak Jack Ruby-hoz és egyáltalán milyen véleménycikkek jelenhettek meg erről az egészről 1963 novemberében. Elképzelésem sem volt az egészről. Kis keretes? Szovjet résztáviratok magyarítása? Kommunista közlemények? Szerkesztői vélemények arról, hogy az egészről a szélsőjobb tehet? Kiderült, hogy mindegyik egyszerre. A Kennedy-gyilkosság lehetett a Kádár-korszak 9/11-e, amiről még annak ellenére is beszélhetett az utca embere, hogy éppen egy ellenséges országgal történt meg.

A lehető leghosszabb ideig voltam az ELTE-n bölcsész, simán bele tudom vonni minden beszélgetésbe azt, hogy sausseure-i kommunikációs modell vagy kameratöltőtoll-elmélet, az Országos Széchényi Könyvtárban viszont egyszer sem voltam. Viszont ismertem bőven művészettörténészeket, akik a vizsgaidőszakuk nagy részét ott töltötték. Egyszer felmentem egy ilyen ismerősöm Attila úti lakásába, ahonnan egyenesen az OSZK-ra lehetett rálátni, és az ismerős csak annyit mondott: utálom ezt az épületet. Nem hiszem, hogy az építészeti ismertetőjegyeire gondolt.

Vissza a lényeghez. Azt volt az elméletem, hogy egyik délután kinézem magamnak azokat az újságokat, amiket fel akarok használni a poszthoz, következő nap pedig vagy én, vagy egy OSZK-s munkatárs beszkenneli nekem, a pénteki évfordulóra pedig kész a poszt.

A poszt nem lett kész.

Szerdán viszont egy délután erejéig úgy éreztem magam, mint egy kém. Az OSZK-nak amúgy is van egy szocializmusból borostyánként őrzött hangulata, amit én eddig csak vidéki önkormányzatokban és felújítás előtt álló postákon láttam, viszont a meglepően flottul menő beiratkozás és belépés után úgy éreztem, hogy azonnal elveszítettem az időérzékem, és ha nem csak tegnap hallottam volna életemben a Hungáriától az Aréna című nagylemezt, akkor ott rögtön elkezdtem volna dúdolni a Buzogány Árpádot.

A cél elég egyszerű volt: megkeresni az 1963-as napilapokat, kijegyzetelni, hogy melyikből mit kell beszkennelni és a végén boldogan hazamenni.

Ehhez pedig először a mikrofilmolvasó kellett. Az OSZK felfoghatatlan mennyiségű folyóiratot tárol, a XIX. századi vidéki lapoktól kezdve a kilencvenes évek Népszabadságáig. Megtekintésre kikérni őket pedig úgy lehet, ahogy bármit kérvényezni kell autoritástól Magyarországon: kitölteni egy csekkméretű papírt, amire fel kell írni egy csomó felesleges adatot (olvasójegy száma ÉS olvasó neve ÉS dátum). A folyóiratot tekercsenként tárolják, a katalógusban viszont nincsen megadva, hogy egy tekercsen pontosan milyen időszaka van egy újságnak, ha egy évjáratot mondjuk 15 tekercsen tárolnak, akkor lehet matekozni, hogy ha nekem november 23-ra van szükség, akkor most a 137-es, a 138-as vagy 139-es tekercs kell. Biztonság kedvéért kikérem mindhármat. Fél óra a várakozás.

Mikrofilmet olvasni egyébként a második legjobb dolog az internet után, a filmet át kell fűzni egy olyan masinán, ami leginkább egy régi vágópultra emlékeztet, átvezetni a vékony szalagot egy üveglap alatt, egy második kurblira beakasztani, aztán lehet megállás nélkül tekerni. Szerencsére a megkapott tekercsek dobozain már rajta van a pontos dátum, úgyhogy egy könyvtári munkatárs segít feltenni a 137-es tekercset és elkezdek kurblizni mint egy vadállat az október 6-i számtól kezdve.

Illetve megállok, mert ötven évvel ezelőtti újságokat olvasni a legviccesebb dolog a világon. Tudjátok például, hogy 1963 novemberében milyen filmek voltak? Ezeket bezzeg részletesen kijegyzeteltem:

HITLER ÉLETE

AZ ARANYFOG

NAPPALI SÖTÉTSÉG

AZ UTOLSÓ SZERELEM

A BOKSZOLÓ ÉS A HALÁL

OPTIMISTA TRAGÉDIA

GENGSZTEREK ÉS FILANTRÓPOK

AZ ÖRDÖG ÉS A TÍZPARANCSOLAT

AZ OROSZ CSODA I-II.

FOTO HÁBER

ELEKTRA

ÉN ÉS A GENGSZTER

A VÉRDÍJ

A KORZIKAI TESTVÉREK

MANDRIN KAPITÁNY

HALÁSZLEGÉNY FRAKKBAN

KALOJAN CÁR

A DAL ÖRÖME

ELEKTRONIKUS FŐOLVASZTÁR

Igen, Elektronikus főolvasztár, amit azóta meg akarok nézni.

Nagy örömmel tölt el, hogy 1963-ban is létezett már Tékozló Homár, csak olvasó leveleknek hívták, ott panaszkodtak emberek arról, hogy elmentek a henteshez, de büdös húst adtak, vagy hogy elmentek kocsmába, de több volt a hab, mint a sör. Elolvasok legalább két véleménycikket arról, hogy ami most megy a tévében meg moziban, az silány szórakoztatás, hozzájárul a fiatalok pszichózisához és igazán ideje lenne visszatérni az igényes művészethez. Régen minden ugyanolyan volt.

Aztán elérek végre a JFK-gyilkosság napjához. Minden napilap, amit végignézek, címlapon hozza le, bár a címlap nagyrészét a magyar-lengyel nagytalálkozó foglalja el, részletes beszámolókkal arról, hogy mit és hogy mondott Kádár János.

A Kennedy-gyilkosságról mindenki ugyanazt a feltehetőleg MTI-hírt hozza le. Hosszú cikkek vannak a belső lapokon Hruscsov táviratáról, az Amerikai Kommunista Párt nyilatkozatáról. Megemlítik Lee Harvey Oswaldot, de még mint a merénylet napján elkövetett rendőrgyilkosság potenciális gyanúsítottja. Amikor Oswaldot elkapják, elkezdődik a konteózás a külföldi lapszemle segítségével. Hogy képtelenség, hogy egy elkövető volt, mert egy sportlövő is alig tudna egy mozgó célpontra ilyen rövid idő alatt ennyi lövést leadni. Ésatöbbi.

Ezt mind tök jó lett volna megmutatni nektek, mert azért mégis ritkán olvas az ember ötvenéves Népszavát. Vicces látni, ahogy Kennedy-t leszorítja a címlapról az, hogy megnyílik az Astoria aluljárója. Vagy hogy a lengyel küldötteket búcsúztatják Ferihegyen. Mert ez elmesélve annyira lehet érdekes nagyjából, mintha felolvasnám a Metropol magazint.

De nem mutathatom meg, ugyanis az OSZK engedélyekhez és pénzhez köti:

Az OSZK gyűjteményeiben található dokumentumokról készített másolat publikálása esetén engedélyezési díjat kell fizetni, a közlési engedélyt írásban kell kérni az érintett gyűjtemény osztályvezetőjétől. A dokumentumok közlése esetén a kiadó köteles feltüntetni, hogy az eredeti dokumentum az Országos Széchényi Könyvtár mely gyűjteményében található.

Egy ismerőstől pedig azt is megtudtam, hogy ilyenkor a jogdíjat nekem kellene intéznem. Tehát hiába kapok engedélyt az OSZK-tól a közlésre, még loholnom kell a jogutód után is.

Persze Hruscsov táviratát meg tudom mutatni eredetiben, mert az szabadon felhasználható a JFK-gyűjteményből:

Elmentem JFK-ről kutatni, de csak ezt a cicás képet tudtam elhozni

De ötvenéves újságokat nem. Lehet, hogy nekem van csak XXI. századi gondolkodásom, és arról ábrándozok, hogy ez a rengeteg anyag mind egy nap elérhető lesz online, szabadon felhasználhatom bármihez, nem kell engedélyekért rohangálni, hanem egyszerűen beposztolok egy URL-t és mindenki boldog. Nem lustaságból mondom, tök jó buli pörgetni a mikrofilmeket egy sötét szobában. De mennyire jobb lenne, ha legfeljebb három kattintással képes lennék elérni őket.

Az Indexnek egyébként valahogy sikerült megcsinálni azt, amiért én az OSZK-ban kuksoltam. Lehet, hogy csak én vagyok a béna.

A cica pedig a könyvtár bejáratánál kuksolt. Bemenekült a zuhogó eső elől. Senki sem tudta, hogy kerülhetett oda.