J.J. Abrams és Damon Lindelof az első elkészült rész után leírta egy dokumentumban, hogy mégis mire számíthatnak majd a nézők a Lost további részeiben. Akkora kamu az egész, hogy öröm olvasni.

Pont a hétvégén meséltem valakinek, hogy én végignéztem a Lost összes évadát, de hiába gyűrtem le, nem tudnám senkinek szívből ajánlani. Főleg azért, mert a sorozat magasról tett arra, hogy megválaszoljon bármilyen rejtélyt, vagyis konkrét megoldásokat nem adott, hanem egy válasz helyett inkább feltett még két kérdést. Ez már a harmadik évadra fárasztó lett, a sorozatvégi malaszttal teljes befejezésre pedig egyenesen idegesítő. Hogy lehetne komolyan venni egy olyan sorozatot, aminek a főszereplőjét az eredeti szándék szerint az első részben ki akarták nyírni?

Advertisement

Amikor Matthew Fox Budapesten volt, egy interjún meg tudtam tőle kérdezni, hogy mégis milyen érzés egy olyan szerepet játszani, amit az írók a kényük-kedvük szerint befolyásolhatnak. Fox akkor azt mondta, hogy szerinte jó kezekben van és megbízik azokban, akik a szerepének a sorsát igazgatják. Most ezt a nemrég kiszivárgott dokumentumot nézve kicsit az az érzésem, hogy Abrams és Lindelof kitalálta a tökéletes mézesmadzagot, amit csatornaigazgatók hallani akartak 2004-ben, aztán amikor zöld utat kaptak akkor fejest ugrottak egy fekete lyukba. Itt egy pár fontos részlet a szövegből:

  • Abrams és Lindelof szerint a sorozat fő erénye, hogy minden műfaj megjelenik benne. Ha valamelyik túlélőt műteni kell, akkor kórházi sorozat, ha valaki meghal, akkor rendőrsorozat, ha pedig etikai kérdéseket kell megtárgyalni, akkor ügyvédes sorozat.
  • A szöveg szerint a Lost egy kevésbé szerializált dráma lesz, azaz új nézők is követhetik az eseményeket anélkül, hogy bármit tudnának a sorozatról.
  • Abrams saját bevallása szerint tanult előző sorozatának, az Aliasnak a Rambaldi-centrikus mitológiájából, azaz hogy kitaláltak egy kamu figurát, aki évszázadokkal a történet előtt élt, és minden vele próbáltak megmagyarázni.
  • Az írók elkötelezettek amellett, hogy "racionális, valós magyarázatokat találjanak a látszólag bizarr eseményekre".

Ebből aztán van, ami bejött, van, ami meg egyáltalán nem.

A szöveget érdemes elolvasnia bárkinek, akit kicsit is jobban érdekelnek az amerikai sorozatok gyártási folyamatai. Itt még az egész tényleg teljesen reményteljesnek és csalogatónak tűnik, hogy aztán pár évvel később szinte az egész világ kiábránduljon belőle. Vagy csak én éreztem így? Sok volt vagy kevés a Lostból a 121 rész?

[Cold Open]