Ki nem szarja le, mi van az etikakönyvben? Az igazi botrány az, hogy szegény kis elsősöket kínoznak hét órával, úgy, hogy még csak nem is ebédelhetnek. Megint szülői értekezleten jártam, és úgy ráz az ideg, mint Krisztus a minisztériumi főosztályvezetőt.

A nagypolitikai pöcsködéseknél sokkal borzasztóbb és károsabb dolgot művel éppen a kormány a gyerekeinkkel – és persze az őket tanító pedagógusokkal. A Nemzeti Alaptantervvel és az egész új központosított oktatási rendszerrel a legkevésbé az a probléma, ami az újságokban, a blogokon meg a tévében meg szokott jelenni. Vagyis az erkölcstan- és a történelemkönyvek hátborzongató bekezdései. A normális tanár az ilyen hülyeségeket úgyis átugorja, a nem normális meg könyv nélkül is ugyanannyira veszélyes.

Advertisement

Az igazi drámát az olyan dolgok jelentik, hogy a mi budai iskolánkban az elsősök a hét egyik napján nem tudnak ebédelni. Azért nem, mert a nyilván gyerekgyűlölő tuskók által szerkesztett alaptanterv miatt van nap, hogy hét órájuk van. Ha lenne Gyermekek Nemzetközi Bírósága Hágában, a magyar közoktatási reform döntéshozóinak már csak emiatt is bilincsben kellene várniuk az ítéletükre. Az autokrata, semmilyen józan vagy vitatkozó hangra nem hallgató rendszerben természetesen simán átcsúszott ez a szó szerint embertelen hülyeség, hogy egy elsősnek hét órája legyen. Az helyiérdekű pech, hogy nálunk a nagyszünetben a 400 felsősnek kéne ebédelnie, a rákövetkező szünet tízperces, háromkor viszont bezár az étkezde. Így a hétórás napon a legkisebbek be sem jutnak a kantinba.

Egyszerűen nem akartam hinni a fülemnek, amikor tárgyilagos hangon azt hallottam közölni, ja, a hét egy napján nem ebédelnek az elsősök. Egy olyan rendszerben, amiben az iskolába járás szinte egész napos elfoglaltság lett!

A másik hasonlóan botrányos ökörség a mindennapi kötelező tornaóra. Ez elsőre jól hangzik, de nem kevésbé nagy idiotizmus. Annak ugyanis természetesen semmi értelme, hogy bevezetjük a heti 5 tornaórát, ha úgy sincs hozzá plusz tornaterem. A gyakorlat tehát az, hogy néhány órát a rendes teremben tartanak meg, néhányat erre alkalmatlan apró helyiségekben, vagy akár a folyosón, a többit az udvarban. De ha esik az eső, arra is kitaláltak valamit: az idei tanév első nagy sokkját okozó tornafüzetet. Vagyis azt, hogy esőben majd a magyar olimpiai mozgalom történetét tanulják odabent, írásbeli leckével, dolgozattal, feleltetéssel.

Tényleg ne csináljunk már Krisztusból svédtornászt! Mi az istenre jó az írásbeli tornaóra, azon túl, hogy az illetékesek a mellüket verve mondhassák, náluk többet 500 éve nem tett senki a magyar ifjúság jobb fizikai állapotáért? Nem kell ahhoz ellenzékinek vagy bármilyen színűnek lenni, hogy az ember azonnal belássa, ennek így semmi értelme.

Advertisement

Ez az igazán nyomasztó ebben az új rendszerben. Nem is az ásatag kultúrharc, a törzsi szellem és a primitív revansizmus alkalmi bevitele az iskolákba. Ezeket egy jó tanár még ma is képes tökéletesen távol tartani a tanítványaitól. Hanem ez az ellenhangot nem tűrő sötétség, ami lehetővé tette, hogy egy ilyen gyerekellenes szemétség egyáltalán megvalósuljon. Mivel a miénk egy befolyásos emberek gyerekeit gondozó elitiskola, felteszem hamar találnak valami ügyes megoldást a szegény kis elsősöknek. De a buta rendszer gondjait ez nem fogja megoldani.