Tegnap délután a brüsszeli (értsd Brüsszeltől vagy háromnegyed órányi buszútra fekvő) Charleroi repülőtéren lőttem tegnap ezt a zongorát. Csak úgy oda van rakva és rá van írva, hogy play me. Elsőre valami reklámra gyanakodtam, mint az ásításra kávét adó automata, a szülinapi ölelőfotel, vagy a plakát, amire élőben photoshopolják a fejed. De nem az. Egy zongora, amin tényleg bárki játszhat, semmi logó nem volt rajta a repülőtérén kívül.

Nem álltam neki videózni, szóval csak rákattintottam telefonnal (a tőlem megszokott minőségben), de működött. Előbb egy fickó próbálkozott rajta nem túl jól, aztán pár perccel később egy másik ült le hozzá remek jazzsztenderdeket tolni (a képen még csak fél kézzel játszik, a másikkal telefonál), végül egy lány adott elő rajta valami keringőt.

Mindenki élvezte.

A reklámgyanú után a második gondolatom az volt, hogy vajon biztos jó ötlet ez? Mi van ha valaki odaáll össze-vissza klimpírozni? De aztán rájöttem, hogy ennek elég kevés az esélye. Aki nem tud, az nem égeti magát. Balhéból meg senki nem fog botrányt okozni egy reptéren becsekkolás után, mert úgy elvezetik, mint Remi Gaillardot, amikor bombának öltözve akart felszállni a repülőre.