Egy rettenetes hónap a férfielegancia világában

Nyáron esküvői tanú voltam. Amint rájöttem, hogy az ifjú pár mögött kell majd ülnöm a szertartáson, ráadásul a fotók nagy részén is szerepelni fogok, egy kérdés fogalmazódott meg bennem: Úristen, mit fogok felvenni? Elképesztően szubjektív poszt következik.

A nagy eseményre persze dresscode-ot nem kaptunk, "gyere, amiben jól érzed magad", mondták. Voltam már esküvőn rövidnadrágban és converse-ben, de ez más szitu, más társaság, más szerep. Nem tudtam volna a hátsó sorban elsunnyogni az egészet, és a barátommal sem akartam kicseszni. Szép ruhát kell húznom! De nincs. Akkor vennem kell! De milyet, hol, mennyiért? Mi az a stílus egyáltalán?

Mit tudtam?

Nem vehettem túl lazára, de ha túl elegáns vagyok, az sem jó. Egyrészt nem illik túlöltözni az ifjú párt, másrészt mindenki röhögőgörcsöt kapott volna, ha megjelenek szmokingban, esetleg frakkban, ahogy Szily László tette New Yorkban. Frakk egyébként életemben egyszer volt rajtam, a szalagavatós keringőn. Akkor gyűlöltem, de nyilván a legócskább, legolcsóbb darabokat bérelte az osztály, nem is volt benne semmi jó. Engem nem járt át az ősi pingvinerő. Se nem túl sok, se nem túl kevés alapon maradtam hát a klasszikus öltönynél.

Azt rögtön elvetettem, hogy azt a darabot vegyem fel, amelyikben ballagtam. Egyrészt a legrosszabb műanyagból készült, amit kapni lehetett. Ha jól emlékszem, Dénes barátomat a statikusság is megcsapta, amikor a vállába markoltam, hogy a Gaudeamus Igitur dallamára halandzsázva körbejárjuk az iskolát. Másrészt szarul állt. Van, aki élete végéig a ballagós öltönyét hordja. Nem akartam az a vendég lenni.

Persze amint megtudták, mekkora megtiszteltetés ért, kaptam tanácsot bőségesen az összes rokonomtól, főleg a hatvanas évek szocialista trendjéből. Például:

  • a fekete nyakkendő a gyász jele
  • a széles gallér és nyakkendő hatalmat sugároz
  • a barna jó szín
  • a kordbársony szép
  • az öltöny ujja a középső bütyökig ér leengedett kézzel

Egy rettenetes hónap a férfielegancia világában

Ezeket nyilván nem hittem el, mert tudom, hogy amikor az emberek beszélgetés közben elkezdenek nosztalgiázni, esetleg orosz kifejezéseket szőnek a mondanivalójukba, akkor nem biztos, hogy up-to-date az infó. Jó empirista lévén csak a saját tapasztalataimra támaszkodhattam, miszerint:

  1. A nyakkendő sötétebb az ingnél. Mindig. Ezt még egy lánytól hallottam nagyon régen, megjegyeztem, mert úgy tűnt, ért a témához. Aztán hogy ez így van-e, azt a fene tudja, én elhiszem, eddig bejött. Hogy a fekete inggel mi a helyzet, azt soha nem tudtam meg, gondolom, fekete nyakkendő kell hozzá. Vagy semmilyen. Az biztos, hogy nem vörös vagy fehér.
  2. A rövid ujjú ing elhibázott koncepció. Ez az én személyes véleményem. Valószínűleg baromság. De ahányszor rajtam volt, gyűlöltem.
  3. A cipő és az öv egyszínű. Különben valaki kiröhög.

Mit tudtam meg?

Ahol véget ér az empirizmus, ott jön a képbe az internet. Rengeteg oldalt meglátogattam, az alapvető szabályokban nagyjából egyetértés volt. Aki nagyon bele akar merülni a részletekbe, az megteheti, én ezeket a következtetéseket vontam le:

  1. Minden hiába, ha ruha nem passzol. Ha túl bő vagy túl szűk. Nekem túl nagy volt a ballagási öltönyöm, sovány vagyok. Akkortájt nyúltam meg, úgy vettük, hogy majd belehízok. Nem híztam.
  2. A nyakkendő szélessége megegyezik az öltöny gallérjának szélességével. Ez esetemben azt jelentette, hogy vékony a vékonyhoz, mert az a trendi. Nem izgat, hogy a vastag egyébként hatalmat sugároz. Nem vagyok pártfőtitkár.
  3. Begombolt zakóval nem ülünk le, a legalsó gombot soha nem használjuk. Ez utóbbi szabály igaz az öltönymellényre is, de ezt sokan nem veszik komolyan.
  4. A nyakkendő, az öltöny és az ing ne legyen hasonló mintázatú. A nyakkendő és a díszzsebkendő soha ne készüljön ugyanabból az anyagból.
  5. A zokni legyen elég hosszú, hogy soha ne lógjon ki a bőröd, és ne legyen rikító. A nadrág álló helyzetben a cipőig ér.
  6. A nyakkendő az övnél végződik, vagy kicsit feljebb.
  7. Mindig köss fél-Windsort. Kivéve, ha nagy a fejed, akkor mehet a teljes.
  8. Egyszerűség.

Egy rettenetes hónap a férfielegancia világában

Nagyjából ennyi, én a fenti szabályokat tartottam fontosnak. Biztos ezekbe a dolgokba is sokkal komolyabban bele lehet merülni, engem nem izgatott annyira. És persze ezek nem törvények, csak tanácsok. Aki ért hozzá bátran megszegheti bármelyiket. Én nem értek.

Az elegáns cipők világának külön is utánanéztem. Derby, oxford, féloxford, budapest, norweger, ilyen bőr, olyan ápolási technika. Mindenféle talpak, összeillesztések, fűzők, fűzési technikák. Rájöttem, hogy ennél egyszerűbb lélek vagyok, és az is maradok. Az én tanúi cipőm:

  • bőr
  • nem úgy néz ki, mint egy sportcipő
  • fekete
  • nincs magas sarka

Mert ha valami a halálom, az a magas sarok. Exponenciálisan teszi kényelmetlenné a cipőt. És mind ilyen! Ne magyarázza nekem senki, hogy az az elegáns, meg az ujjnyi emelés nem sok. De sok.

Egy rettenetes hónap a férfielegancia világában

Méretes sarok

Ráadásul mostanában divat beleragasztani a cipőkbe a betétet. Soha nem tudtam, ez mire jó. Létezik talán valami maffia, ami ezekkel kereskedik? Vagy valaki kilopja a drágább cipőkből ezt a részt, és berakja otthon az olcsó kínai tornacsukájába? Nekem lúdtalpam van, spéci betétet hordok hozzá, orvos írta fel, ha nem használom, akkor fáj a térdem. Úgyhogy az első, amit én egy cipőnél megnézek, hogy ki lehet-e venni a betétjét. A második, hogy ki lehet-e tépni.

Mire jutottam?

Még az esküvőpara előtt mentem el a Bershkába körülnézni, és ott találtam véletlenül egy remek, szűk, fehér pamutinget. Vékony vagyok, számomra minden szűk ruhadarab kincset ér, megvettem.

Egy rettenetes hónap a férfielegancia világában

Az öltönnyel is óriási szerencsém volt. Rögtön a H&M-ben talákoztam egy középszürke szettel. Eredetileg valami sötétebbet szerettem volna, de igazából ez is tetszett, úgyhogy megnéztem. Óriási öröm volt, hogy a részeket külön-külön lehetett megvenni, úgy válogattam össze a méretezést, ahogy jólesett. Ezt kihasználtam, nyilván meg akartam úszni a kötelező kört valami szabóhoz, aki lemér, beveszi, mégse jó, és az egész a fene tudja meddig ismétlődik. Így itthon csak a nadrágból kellett egy kicsit leengedni és máris tökéletesen passzolt minden:

  • válltömés nincs
  • gallér vékony
  • sehol nem vág be
  • nem lóg a fenekem alá
  • az igem ujja pont kilóg az öltönyből
  • a nadrág nem csúszik le öv nélkül sem
  • de nem is szorít
  • minden mindenhol elegánsan szűk

Nem olasz selyem, nem angol szövet, hanem jóféle bangladesi poliészter-viszkóz-elasztin keverék. Nyilván középszar minőség, de nem érdekel, ritkán hordom, vigyázok rá.

A cipő. Kábé tíz bolt meglátogatása után a Humanicban találtam egy tisztességesen kinéző, igaz, mások szerint kevésbé elegáns darabot. Nem hegyeskés az orra, hanem olyan szögletesebb. De kit érdekel, ha egyszer lapos a sarka?! Túlzás lenne azt mondani, hogy szerelem volt első látásra, inkább érdekházasságnak nevezném. Megbeszéltük: én ritkán húzom magamra, de amikor igen, akkor nem kellemetlenkedik. Az esküvőn jól megvoltunk, úgyhogy kölcsönösen előnyös együttműködésre számítok még sok évig.

Egy rettenetes hónap a férfielegancia világában

A nyakkendő volt az utolsó tétel. Ez valójában nem volt létkérdés, régóta van egy tisztességes darabom itthon, még évekkel ezelőtt vettem. Vékony, sötétlila, illik a frissen vásárolt ruháimhoz, de gondoltam, ha már lúd, legyen kövér. Körülnéztem a különböző plázákban, de nem találtam normális darabot emberi áron. Végül egy bécsi kirándulás során sikerült a Zarában szerezni egy elképesztően király, fekete alapon sötétszürke törökmintás darabot. És amit a bécsi Zarában megkapsz, azt megkapod a budapestiben is. Nem volt olcsó, de tényleg nagyon tetszik, megérte.

Egy rettenetes hónap a férfielegancia világában

Konklúzió

Így sikerült összehoznom minimális hozzáértéssel és utánajárással egy elfogadható szettet. Persze egy üzletembernek, aki nap mint nap ilyen öltözéket visel, valószínűleg röhejes az én egész szenvedésem, meg azok a darabok, amiket sikerült összeszednem, de nekem arra a néhány alkalomra tökéletes lesz. Amit költöttem:

  • Ing, Bershka: 3000 ft
  • Zakó, H&M: 13 000 ft
  • Mellény, H&M: 7000 ft
  • Nadrág, H&M: 7000 ft
  • Cipő, Humanic: 16 000 ft
  • Régi nyakkendő, New Yorker: 3000 ft
  • Új nyakkendő, Zara: 8000 forint

Egy rettenetes hónap a férfielegancia világában

Összessen 57 000 forint. Döntsétek el, hogy sok-e vagy kevés. Nekem rengeteg pénz, de ahhoz képest, hogy csak a kétrészes öltönyt 40-50 ezer forintra saccolta mindenki, úgy érzem, olcsón megúsztam. Pláne, hogy olyan 10 évig nem óhajtom megismételni a procedúrát.