Kálmán Olga tényleg semmit sem ért. Egy nappal a hihetetlen produkció után ugyanazt kérdezné. Hogy vakulhat meg egy ilyen profi tévés a nyilvánvalóra?

Ezt meg én nem értem, mert eddig tök értelmes és profi riporternek ismertem meg Kálmán Olgát. De a 444 most megkérdezte a legendássá vált kedd esti Schiffer-interjúról, amit ezzel kommentált:

Azt viszont nem tudom elfogadni, ha egy politikus csak megvonja a vállát egy témára, pláne, ha az nem álbalhé, hanem tényleg fontos. Olyan nincs, hogy egy politikus egy ilyen ügyre azt mondja, hogy nincs véleménye.

Itt válik kézzelfoghatóvá az a szomorú jelenség, hogy a szemellenzőviselés meg a kizárólag egy zárt, életidegen szubkultúra tagjaival való érintkezés idővel kikezdi a legokosabb, legprofibb ember felfogóképességét is. Fóleg, ha az a szubkultúra Vadai Ágnesból, Kuncze Gáborból és társaikból áll. Hiszen a Schiffer-interjú éppen attól lett cseppbenatengerbe oltott mérföldköve a magyar médiatörténetnek, hogy az interjúalanynak igenis volt véleménye, amit konkrétan 4 különböző alkalommal fejtett ki a 11 perces beszélgetés során, de a riporter annyira nem értett egyet ezzel, hogy egyszerűen képtelen volt elfogadni a helyzetet. Ezért előbb kellemetlenkedett és csúsztatott, majd döbbenetes módon személyeskedett. Annyira kivetkőzött önmagából, hogy egy adott ponton a vége előtt tök komolyan azt hittem, holokauszttagadással is meg fogja vádolni Schiffert.

Advertisement

Pedig Schiffer ezúttal tényleg világos volt. Neki az a véleménye, hogy bár az emlékmű koncepciójával és felállításának módjával mélyen nem ért egyet, az ügy körül vert ellenzéki habot túlzásba vitt hisztériának tartja. Ez bizony világos és jól megformált vélemény, maximum nem ért vele egyet az ember.

Izgalmas, hogy Kálmán milyennek látja a saját műsorát. Külön felhívnám a figyelmet a műsorban is használt "nem fogadom el" fordulatra:

Azt viszont nem fogadom el, hogy néhányan azt mondják rólam, hogy az Egyenes beszédben nem hagyom, hogy a vendég elmondja a véleményét. Elmondhatja, de ez nem az a műsor, ahol megkérdezem, mi a véleménye, aztán csendben végighallgatom.

Hát ez általában lehet, hogy igaz, de ezúttal az volt a felállás, hogy a vendég elmondta a véleményét, amire Kálmán azt mondta, hogy ez nem egy vélemény, majd egész adásidőben magából kikelve csesztte, hogy hogy van pofája ilyen nemvéleményen lenni.