Én a nulladik napon, pénteken mentem ki felmérni, hogy mire számítsak, plusz hogy megmutassam a gyerekeknek a disznószépségversenyt. Hála istennek 10 perccel korábban értem oda a Millenárisra, és gyorsan körülnéztem, hogy telefonon leadhassam a drótot Mirinek és Borisznak a szépségverseny résztvevőiről. Irtó kíváncsiak voltak, hogy lesz-e mangalica meg csüngőhasú, esetleg amerikai törpe. 

Ehhez képest a következőképpen nézett ki az óriási mulatságként beharangozott esemény: egy katonai sátorban három darab tök egyforma házi sertés várakozott, ezekre lehetett szavazni a jegypénztárban, hogy a győztes vagy a két első helyezett túlélje a bulit, a vesztest pedig szombaton levágják. Jól megharagudtam magamra, hogy ennyi rossz tapasztalat után hogy hihettem el egy vesszőt is egy PR-anyagból. Ezen kívül láttam pár gagyiárust meg egy rakás lacipecsenyést, így a hétvégi visszatérésről lemondva 10 percen belül úgy otthagytam az egészet, mint Schiffer András a kapitalistákat. 

Advertisement

Petrány kolléga lelkesebb volt, és vasárnap, a második fizetős napon kipróbálta az élményt. Íme a jegyzetei:

Nyilván én rontottam el azzal, hogy a kihagyhatatlan szombati fetrengésnek hála csupán vasárnap délután jutottam ki a Millenárisra. Ám szerteágazó kapcsolati hálómnak köszönhetően az (akciósan) ötszáz forintos belépőt még így is megúsztam, tehát ennyivel is többet költhettem volna húsra egy rózsaszín karszalag helyett. 

Bár a kinti árusoknál is jó szólt a Jookers zenekar két gitárja, a karcos mínuszok elől inkább az élő performance felé vettem az irányt. Bent a szerény kolbászmennyiség mellett a magyar bazár legszebb hagyományait idéző szortiment várt, a műanyag papucsoktól a névtáblás rendszámtáblákig mindent beszerezhetettek a budai zsírrajongók. Pia persze akadt, és előző este állítólag annyira beindult a buli, hogy a közönség szerelemvonatozva tombolt egy slágereket éneklő bögyös milf és Dj Kontrás segítségével. 

Advertisement

A lendületből vasárnapra nem sok maradt, és ez vonatkozik Éles Istvánra, a rendezvény főbohócára is. Az öt opportunista fiatalt felvonultató kolbászevő verseny alatt az volt a legemlékezetesebb pillanata, mikor sikeresen megtalálta a stoppert a Sony Ericssonján, amúgy pedig a maszturbációról beszélt a laktanyában töltött idő alatt, ami roppant jó téma, miközben a színpad előtt ülő bekómázott közönség épp némi édes mustárral síkosított dermedt kolbásszal próbálja életben tartani magát. Kovács Lázár forradalmi csirkecsontozását sajnos nem láttam, mert annyira körbeállta a tíz érdeklődő, ám vígasztalt a Budapest Ragtime Band színvonalas koncertje, melyet inkább egy kis Chivast kortyolgatva tudtunk volna elképzelni valami menő klubban, mintsem a később visszatérő Dj Kontrás felvezetőjeként egy átbaszós gaszrohaknin. 

Mire négy körül kimentem, a hurkák és kolbászok természetesen már eltűntek az árusok nagy részével együtt. (A fesztivál este 8-ig tartott nyitva.) Persze tudom, én rontottam el.