Olvasgatom kora reggel óta, hogy mi történik, meg hogy ki mit gondol Ukrajnáról, és csak kapkodom a fejemet. Ráadásul oroszbarát barátom is beköszönt egy spekulatív villámelemzéssel. Őrület.

Azt írja Stier Gábor a Magyar Nemzetben, hogy "valóban, aligha gondolta volna bárki is tavaly november végén, de még idén február elején sem, hogy néhány hét, hónap múlva szétesik az állam, s magának Ukrajnának a léte lesz a tét. Sokan és sokat hibáztak." Nem azért mondom, de én például pont februárban ezt írtam: "Előre mondom: ebben a forradalomban senki sem fog nyerni." Nem volt nagy kunszt, nem vagyok rá büszke, elégedett pláne nem. Hiszen ami történik, az inkább ijedelemre ad okot.

Advertisement

Jelen pillanatban egyszerűen nemhogy kettős mércét használ mindenki, hanem egyszerűen hazudik, mint a vízfolyás. Abban versenyeznek, ki hazudik nagyobbakat.

Késő este egyébként telefonon beszélt egymással Barack Obama amerikai és Vlagyimir Putyin orosz elnök. Obama felszólította Putyint, hogy hagyja békén Kelet-Ukrajnát, és fejezze be a provokációt, különben baj lesz. Putyin felszólította Obamát, hogy hagyja békén Ukrajnát, és ne támogassa az erőszakot, különben baj lesz.

Mindeközben Kijevben megtámadtak két kelet-ukrajnai elnökjelöltet, Mihail Dobkint leöntötték zöld festékkel és liszttel, Oleg Carevet meg kis híján agyonverték az ICTV tévécsatorna székháza előtt, úgy kellett kimenekíteni. Az igazsághoz tartozik, hogy a tömeg fegyvereket és lőszert talált az autójában, és egyébként is egy igazán simlis alak ez a Carev.

Advertisement

A Donyecki Népköztársaság fegyveres népfelkelőit e poszt élesítésének pillanatában talán még nem lövik, de katonai technikát már láttak Szlavjanszk és Kramatorszk felé haladni. Az oroszok erősen állítják, hogy nincsenek embereik a felkelők között, majd bolondok lennének beküldeni a szpecnázosokat a húsdarálóba. De hozzáteszik, ha az ukrán hatalom megindítja a katonáit a saját orosz kisebbsége ellen, akkor nehéz lesz megúszni, hogy beavatkozzanak.

És a legfrissebb: a polgárháború előszelét véli érezni Dmitrij Medvegyev orosz miniszterelnök is, a Facebookon publikált erről kisesszét.

Hoppá, majdnem elfelejtettem: még hétfőn késő este Julija Timosenko elnökjelölt egyszer csak felsikoltott és azt kiáltotta, fegyveresek százai gyülekeznek a kijevi parlament előtt, mindenki induljon, meg kell akadályozni a puccsot. Aztán persze kiderült, hogy nagyjából száz tüntető gyűlt össze, akik a konfliktusok békés megoldását szerették volna szorgalmazni.

Ennyit a hírek megbízhatóságáról.

És akkor jöjjön az oroszbarát spekuláció, amit az elején ígértem:

Lavrov most tárgyal Kínában. Iránnal is más lesz a kapcsolat. Csak nehogy az EU kerüljön szankciók alá. Az EU geopolitikai válaszút előtt volt: összefog, összeforr Oroszországgal és egy óriási geopolitikai hatalmi központ alakul ki az Atlanti-óceántól a Csendes-óceánig. Ez persze veszélyezteti az USA és Kína geopolitikai helyzetét. Az oroszok benne is voltak, közeledtek, amennyire lehetett, de azt nem tűrték, hogy az EU diktáljon. Az EU-val meg elszaladt a szekér. Azt hitték, hogy a demokráciával és jogállammal, mint ideológiával nyomulhatnak. Csakhogy az oroszok ideológiamentesek. Meg aztán dolgozott az USA is rendesen. Nem kevésbé Kína. Most az EU teljesen alárendelődik az USA-nak, gyakorlatilag gyarmattá válik. A legérdekesebb ebben, hogy az orosz-kínai formációval kialakult hatalmas geopolitikai központ, mint a diótörő egyik karja, pont az USA-val közösen fognak azon dolgozni, hogy a közéjük szorult Európát összeroppantsák. Ez van.

Hát, nem lennék szívesen Európa helyében!

Ja, Szergej Lavrov külügyminiszter tényleg Kínában van, két napig beszélgetnek, onnan megy Genfbe a négyoldalú Ukrajna-találkozóra. Ha lesz olyan végül egyáltalán.