​Délután 4 van, és még nem szavaztam. Mit tegyek, drága Bolgárúr?

Amikor ezt írom, 15 óra 31 perc van, és éppen olyat csináltam, amit minden normális magyar férfinak csinálnia kéne vasárnap délután: kibeleztem két tükörpontyot, darabokra vágtam egy növendék csukát, helyretettem két szemtelen ezüstkárászt és kiolvasztottam egy nagy zacskónyi pontygerincet meg süllő- és harcsafejet. De szavazni még nem voltam.

Pedig elvből szavazó vagyok, főleg olyan meggondolásból, hogy ha már kénytelenek vagyunk egy országban élni, és úgyse teszünk érte soha semmit, csak kiröhögjük a balfasz + tolvaj politikusait, akkor négyévente nem olyan nagy dolog elmenni, és egy szédítő pillanatra úgy érzni, hogy közünk van ahhoz, ami itt történik. A fülkében ott lenni már maradéktalanul jó szórakozás, csak odáig eljutni nehéz. És én egyelőre ugye pont úgy véreztem el az első nehézségen, mint a két pontyom. És most - sokkal durvábban, mint bármelyik korábbi választáson - halványlila segédfingom sincs, hogy mit csináljak.

A legkellemetlenebb, hogy maguk a résztvevők mennyire rühellik ezt az egészet. A magyar focibajnokság több évtizeden át tartó bámulása tanított meg arra, hogy tehetségtelen bénákat nézni adott esetben az életünket meghatározó szórakozás lehet, de ha ezeken a bénákon az ember észreveszi, hogy mégcsak nem is akarnak nyerni, akkor a megbocsátó derű helyét azonnal átveszi a mindent elsöprő gyűlölet. Az aktuális politikai mezőny azonban leginkább csak túl szeretne lenni ezen az egészen.

Az, hogy a politikai osztály a magyarság kevésbé tehetséges egyedeiből áll össze, hiszen különben kaptak volna rendes munkát, mint te vagy én, nyilvánvaló. De hogy ennyire extrém mértékig üresfejűek, az a soros EP-választásokon világlik ki igazán. Itt ugyanis olyan témáról van szó, ami az átlagos választót eleve mérsékelten érdekli, plusz mivel a magyarok érdekérvényesító képessége az Unión belül minimális, nincs veszélye annak, hogy bármilyen kampányígéretet utólag számon kérjenek egy magyar párton. És mindezek ellenére annyira szarnak rá, hogy még csak nem is ígérnek semmi szórakoztatót. Semmiféle ötletük nincs arra, mit kéne csinálni az EU-val, kivéve persze a Fideszt. Ők a plakátjaikon is hirdetik a nyerő receptet - fogadj el minden pénzt, működtesd abból az országodat, aztán köcsögösködj azzal, aki adta. Lehet ezen röhögni vagy szánakozni, de az a helyzet, hogy a Fidesz az egyetlen, aki, ha végtelenül primitív formában is, de mond egyáltalán valamit.

Tarhálj és szólj be.

Hogy ez kínos? Lehet, de ha eurómilliárdokat hoz, nem is hangzik olyan rosszul, és mivel a Fidesz szavazóinak nagy része úgysem szembesül azzal, mit gondolnak Európában a falmelléki magyarokról, eredményes is.

A többiek ennyit se gondolnak. Érdekes, hogy még a Jobbik sem, pedig nekik aztán igazán ziccer lenne az EU szapulása. A baloldali ellenzék, mit ez az EP-"kampány" során kiderült, egyáltalán nem gondol semmire. Ez azért bizarr, mert az EP-kampány előtt az volt a konszenzusos vélemény, hogy most fognak eldőlni a balosok belső erőviszonyai. És az MSZP-t kivéve a többi ellenzéki párt szavazói legalább olyan emberek, akik néha utazgatnak Európában és egy nyelven valahogy eldadognak, szóval az ember azt hitte volna, legalább emiatt megéri nekik mondani valamit.

Hát nem mondtak.

Nekem most a papírforma szerint - ha nem vagyok eltökélt Fidesz-szavazó, sem pedig rasszista - azon kéne morfondíroznom, hogy az ellenzék melyik pártjának adjak reményt arra, hogy 2018-ban is talán rá fogok szavazni. A tökös, a megélhetési komcsiknak be nem hajoló, de retrográd antikapitalista LMP-nek? Az Együtt-PM-nek, amelyik azáltal alternatívája a "régi bal"-nak, hogy még annyit sem gondol, mint azok, és a listavezetője annyira szarik a politikára, hogy előre megmondja, ki sem menne Brüsszelbe? A prolicsalád szívszorító fotójával kampányoló MSZP-nek? Gyurcsány Ferencnek? A prolik vérszomjasságát meglovagoló Seres Máriának?

Ha a mostani szavazatom tényleg számít abban, hogy az MSZP, az Együtt, Gyurcsány vagy az LMP legyen az ellenzék vezető ereje négy év múlva, akkor nyilvánvalóan a Fideszre vagy a Jobbikra szavazok, és közben azon drukkolok, hogy egyik nyomorult se érje el az 5 százalékot, essen ki a retekbe, és szűnjön meg az augusztusi harcsaszezon előtt.

Most megyek, kinyújtom és felvágom a tésztát a halászléhez, aztán kitalálom, mi legyen. Ha hasonló dillemával küzdesz, írd már meg, mire jutottál!