Szinte semmit. Így szokott lenni: legalább van idő összerakni az összeesküvés-elméleteket.

Az ellenzék egyik legismertebb politikusát a putyinisták szerint a CIA ölte meg, vagy valami banális ügy miatt kellett meghalnia – tán üzleti dolgai is voltak, és ha az kevés, nos, épp egy 23 éves modellcsajjal sétálgatott a Vaszilij Blazsennij székesegyház alatti hídon –, az anti-putyinisták meg biztosak benne, hogy maga Vlagyimir Illiberálovics adott tűzparancsot.

Advertisement

Elég nagy a távolság, nemde? Ki fog derülni, mi történt? A lenne csak az igazi meglepetés!

Mit tudunk tényleg? Ha el nem keveredtem az orosz sajtóban egymás hegyére-hátára hányt informácók szénakazlában, akkor annyit, hogy pénteken késő este, moszkvai éjféltájt egy autóból tüzet nyitottak Borisz Nyemcovra. Úgy tudni, Makarov típusú pisztollyal. Hat hüvelyt találtak a helyszínen, négy golyó találta el a politikust. A helyszínen meghalt.

Advertisement

A híd, ahol az eset történt, a város központjában van, látjátok. Pár lépésre a Vörös tértől.

A merénylet időpontja alig két nappal előzte meg a liberális ellenzék által március 1-jére szervezett megmozdulást. Ennek a Tavasz nevet adták, és az ukrajnai orosz szerepvállalás ellen és a gazdasági válság hatásai miatt léptek volna fel rajta a szóba jöhető pártok, szervezetek és politikusok. A rendezvényt megtartják, de immár gyászmenetként.

Kinek állt mindez érdekében? Ez roppant nehéz kérdés.

Elsőre adja magát a válasz: ki másnak, mint Vlagyimir Putyinnak? Eltakarította vagy börtönbe záratta a politikai ellenfeleit eddig is, megvan a következő áldozat, nincs itt semmi látnivaló. Az, hogy még soha senkiről sem derült ki, hogy tényleg az ő kezdeményezésére tolták volna félre az útból, nem egy extra cucc. A KGB-s trógerek nem hagynak nyomokat.

Oké, most krokodilkönnyeket hullat az Elnök Úr, együttérzését fejezi ki, meg minden erőt a nyomozásra összpontosíttat, de hazudik minden szavával. Mondja ezeket, jó, de mit tesz?

Mit gondol?

Erről őt magát és legszűkebb körét leszámítva nem sok mindenkinek lehet tudomása.

Advertisement

A helyzet szerintem ez: ha nem derül ki egészen rövid időn belül és minden kétséget kizáróan, hogy ezt a gyalázatos gyilkosságot ki követte el, így is, úgy is ráég az elnökre.

Innentől majdnem mindegy, ő áll-e a történtek mögött, vagy csak képtelen arra, hogy kihámoztassa az igazságot. Így is, úgy is nagyon súlyos gondok vannak Oroszországgal. A képlet roppant egyszerű: vagy egy gyilkos vezeti a világ legerősebb atomhatalmainak egyikét, vagy egy töketlen balfasz. Oké, nem tudták tisztességesen megoldani Beszlant, a Dubrovkát és a Politkovszkaja-gyilkosságot sem – meg még mennyi mindent –, de azokból az ügyekből kikecmeregtek. Ilyen ismert politikust azonban a Kreml falai alatt még nem gyilkoltak.

Nem-nem, szó sincs róla, hogy Borisz Nyemcov – mint ahogy itt-ott olvasom a sajtóban – Putyin elnök kihívója lett volna. Akkor sem lett volna az, ha az orosz illiberáliában mindenkinek egyenlőek bírnának lenni az esélyei. Nyemcov a múlt, a 90-es évek embere volt – a liberálisoknak ott hosszú ideje nem osztanak lapot –, az egykori miniszterelnök-helyettes az utóbbi időben csak Jaroszlavl megye képviselő-testületében nyomult. De egy okés országban egyetlen akár csupán ilyen szinten fontos politikust sem lőhetnek agyon a nyílt utcán.

Advertisement

Úgyhogy ha a konkrét drámán túllépünk – nem könnyű, mégis Nyemcov tragédiája az igazi tragédia –, oda jutunk, hogy nagyobb pofont nem kaphatott volna Vlagyimir Illiberálovics. Már ha nem az ő jobbja lendült. Mert a másik olvasat szerint – muszáj kinyitni ezt a lehetőséget még egyszer –: nagyobb ütést ő sem vihetett volna be ellenfeleinek, országának, a világnak.

Bizonyos szempontból utóbbi lenne megnyugtatóbb – remélem, értitek, hogy mondom –: egy cinikus és kíméletlen gazember egy masszív és gonosz óriás élén kiszámíthatóbb, mint egy állam, amelyet mindenki erősnek gondolt, ám közben annyira nyomorult, hogy ilyenek történhetnek benne. Jelcin alatt folyton ropogtak a Kalasnyikovok, Putyin idejében is történtek még rettenetes dolgok, de most már mégiscsak 2015-öt írunk.

Mindez iszonyú messzire vezethet. Nem mondok nagy csodát a végén: az állítólag gőzerővel zajló nyomozás eredményességén múlik, merre megy a világ tovább.