Megyek ma DDT-koncertre Bécsbe. Addig halogattam Jurij Sevcsuk csodálatos életének és lenyűgöző munkásságának alapos megéneklését, hogy most már kénytelen vagyok eltolni a hangverseny utánra. A mellékelt koncertfelvétel tavaly őszi, és Essenben rögzítették.

Remélem, lesz ez a dal is a Gasometerben. Meg sok más is. Jurij Sevcsuk egyébként konkrétan napjaink Puskinja szerintem. Azt hiszem, nincs más most az orosz rockzenében és a költészetben, aki jobb és erősebb lenne nála. Párhuzamot, példát nem tudok mondani, se magyart, se angolszászt. Legfeljebb egy másik oroszt, Borisz Grebenscsikovot, akit viszont – Sevcsukkal ellentétben – már láttam kétszer, Ungváron, egyszer jó volt, egyszer sajnos nem.

Advertisement

Szóval, van abban valami lenyűgöző, hogy valaki ott van a pályán majd negyven éve, és nem a régi sikereinek morzsáiból meg nosztalgiakoncertekből él, hanem évről évre képes újat és nagyon jót csinálni. Az utolsó előtti lemez például a DDT történetének csúcsteljesítménye. Az utolsó, amivel most turnéznak, éppen halványabb egy árnyalattal, de annyi baj legyen.

Azonban erről inkább holnap írok majd hosszabban. A dal, amit ide raktam, a szabadságról szól.