Milyen vicces ez a magyar nyelv, képzeljük el mi lenne, ha egyszerre jelentené az "erő legyen veled" azt, hogy "május negyedike". Feje tetejére állna Pannónia!

Május 4., azaz May the fourth azaz May the force azaz May the force be with you azaz Az erő legyen veled a világ geektársadalma szerint egyezményesen a Csillagok háborúja hivatalos napja. Na nem mintha George Lucas nemrég lepasszolt aranytojást tojó tyúkjának titkos ünnepekre lenne szüksége, hogy felhívja a lakosság figyelmét egy méltatlanul elfelejtett kisköltségvetésű filmre. A Csillagok háborúja az egyetemes popkultúra legnagyobb hatású és legjobban ismert története, megfejteni egy Cink-posztban nem lehet, vagyis inkább nem is kell.

Advertisement

Egy kérdésem van csak: melyik szerintetek a legjobb Csillagok háborúja-rész? Kommentelj a képre és mondd meg.

Az előzményfilmek nem játszanak. Azt hiszem úgysincs egy egészséges ember sem a föld kerekén, akinek a kedvenc Star Wars-filmje a Klónok támadása.

Ha valaki mégis a Csillagok háborúja megfejtésére kíváncsi, akkor itt van Matos Lajos 1979-es kritikája a Filmvilágból. Azért '79, mert a film csak két év késéssel ért Magyarországra. Vicces olvasni, hogy Matos egy lélegzet alatt emlegeti Lucas filmjét, John Frankenheimer Jövendölés című, mutáns medvés horrorját és a Hitler-klónokról szóló Brazíliai fiúkat. Itt a lényeges bekezdés belőle, mérgetekben ne fejeljétek le a billentyűzetet annál a mondatnál, ahol szerinte Carrie Fishernek birka a tekintete:

A legravaszabb hanghatások, a legkorszerűbb technikai trükkök sem röpíthették volna a Csillagok háborúját ekkora világhírre, ha a film nem a leghatásosabb pillanatban, a nosztalgia-hullám tetőpontján érkezik. A régi ruhadivatok, a muzeális autók, a címeres ősök időszakának ideális szórakoztató terméke ez a kozmikus tündérmese. Nem csupán a csodálatos hatalmú hősökre vágyó gyerekek, hanem a tv-híradó valódi horror-jeleneteitől elcsigázott, vagy az álmodern álmű veszettől elidegenített felnőttek is boldogan felsóhajtva vetik maguka a történet sodrába. Támadhatja há a kritika a visszaköszönő sablonokat, a vadnyugati mentalitást, a szereplők lapos közhely-mondatait, a női főszereplő kifejezéstelen birka tekintetét, vagy a helyenként már már bárgyú fordulatokat, a közönség elfogadja mesének a mesét, és jegyének megváltásával erre a filmre szavaz.