Én nem hiszem, hogy Orbán Viktor szűk nadrágos matematikusai jól számolnak. Ellenkezőleg, én azt hiszem, hogy a Fidesz ostobább, mint valaha, és a vesztébe rohan. Persze nem kár érte.

Szily tegnap már kifejtette részletesen, hogy mi motiválhatja a magyar miniszterelnöknek a halálbüntetés napirenden tartásáról szóló mondatait. Nyilván ugyanaz, ami a bevándorlásos nemzeti konzultáció őrületét. Gyengül a Fidesz, fogy a szufla, csak a célfutball jó, más nem.

Unom már ismételgetni, de mit tehetnék: a rezsicsökkentés bejött, és most, hogy a varázsereje elillant – jó sokáig kitartott –, kell helyette találni valami mást. Nem is tudom, mókásnak vagy észbontónak nevezzem-e, hogy a Jobbik topikjainak szimpla lenyúlását találta ki az agytröszt. Inkei Bencének első ránézésre nem volt igaza, amikor balliberális fordulatot vizionált. Pedig az klassz lett volna, és nem is csak mint hosszú távú humorforrás. Hanem azért is, mert a Fidesznek egyszer már sikerült elfoglalnia egy térfelet, amihez korábban semmi köze nem volt. Ügyesen használták ki a 90-es évek közepén, hogy jobbfelől mindenki mulya és töketlen. Most a baloldalon töketlen mindenki, itt volt az alkalom. Nem ezt az utat választották.

Azt választották, hogy megpróbálják megkerülni Vona Gáborékat jobbról. Ezért előbb a bevándorlókra ugrottak, majd a halálbüntetést is sikerült elővenni. Ha ez a pálya, akkor következőnek a cigányozás adja magát, utána lehet zsidózni is keveset próbaképpen.

Annál inkább, hogy ezt a két topikot a cukimuki Jobbik az utóbbi időben hanyagolni próbálná, nem illik ahhoz a híres huszonegyedik századiságukhoz. Tényleg, azt észrevettétek, hogy Vonáék ezt a 21. század dolgot tolják most már folyamatosan, szó szerint, napi rendszerességgel. Nálam Tapolca után esett le a vonatkozó tantusz – mi tagadás, valóban markáns különbségek voltak például a jobbikos és a szocialista jelöltek és környezetük fotográfiáin –, azóta figyelek. Tegnap délután ezzel a címmel kaptunk közleményt a párttól: “Orbán XX. századi elképzelései helyett a Jobbik modern, XXI. századi adórendszert kíván”.

Advertisement

A magam részéről nem látom különösebben 21. századinak a Jobbikot sem, de hogy a Fidesz és Orbán tényleg leragadt valahol a múltban – Kádárt is szokás mostanában emlegetni, hiszen tudjátok –, és hogy nem lesz onnan könnyű újraindulnia, az biztosnak tűnik.

Van egy-két fontos nüansz ugyanis. Az egyik, hogy már eleve a matek sem stimmel. Orbán Viktor és a Fidesz – minden ellenkező híreszteléssel szemben – nem a kommunizmusának köszönhetően lett valaki és valami. Hogy annak hála maradt a kétharmad 2014-ben, az igaz, de hajlamos vagyok azt hinni, hogy a régi hívek nem kis része már csak jobb híján tartott ki mellette ekkor. Az első két sikerét máshogy és mással aratta a párt, nem véletlen, hogy akkora balhé lett a berkekben GFG polgári magyarországos őszinteségi rohama után. Most meg azt látom – az olvasó felszólítása nyomán kajtattam egy darabig a konzultációt kritikátlanul ajnározó jobbos vélemények után, kevés eredménnyel –, hogy nem aratnak osztatlan sikert a fordulat elemei. De ha aratnának is, mi lenne? Vonáék most már túl nagyok ahhoz, hogy el lehessen szívni előlük az összes oxigént. Az lenne a csodastratégia lényege, hogy a Fidesz kimegy a szélre, a Jobbik behúzódik középre? Ez jön a centrális erőtér helyett? Helycserés támadás?

A másik meg az, hogy a matek nem minden. Kell legyenek dolgok, amikkel nem szórakozunk. Még a mai posztmodern politikában is. Nemcsak azért, mert immorális, hanem azért is, mert veszélyes. A halálbüntetéssel nem az a probléma, hogy nem engedi az Európai Unió – és nem érv mellette, hogy az Egyesült Államokban van ilyen –, hanem az, hogy kulturálisan és elvi alapon elfogadhatatlan. Ahogy szintén egy kommentelőnk írta: a halál abszolút, a bírói döntés nem. Ilyen egyszerű ez.

Advertisement

S akkor arról még nem is esett szó, hogy az effajta politikai kalandorkodás kontraproduktív. Azt gondolom, el lehet bohóckodni ezekkel a megfelelő közönség előtt – ahogyan a cigányozásra és a zsidózásra is lennének vevők –, csak nem biztos, hogy hoz annyit amott, amennyit elvisz emitt. A jobbos sajtó – és a jobbos értelmiség maradéka – szerintem nemcsak azért nem hejehujázik mostanában Orbán Viktornak, mert Simicska Lajos kezében és zsebében van. Legalább részben azért is, mert nincs oka hejehujázni. Például, mert leszarják. És erre nem lesz elég válasznak sem a közszolgálatinak hazudott párttévé, sem a tuningolt Napi Gazdaság.

Az elbizonytalanodás, az elkedvetlenedés, a szétesés tempósan folytatódik. A Fidesz elkönyvelte annak idején, hogy van egy kitartó, masszív és listázott tábora, amelyre mindig számíthat – hiszen annyira rühelli az MSZP és az SZDSZ maradványait, hogy fát lehet vágni a hátán –, és úgy kell politizálnia, hogy ezek mellé a sok százezrek mellé hozzon még választókat valahogy. A megélhetési bevándorlózás és a halálbüntetésezés hozhat ilyeneket, kétségtelen. Csakhogy ők ugyanúgy elszállnak az első széllel. Azok viszont, akiket ez a minden korábbinál képtelenebb elvtelenség és demagógia apránként eltaszít, hiányozni fognak. Nem nekem. Nekik.

Advertisement

Aláhúznám még egyszer a fontosat. Ami az előző orbáni ciklusban, ciklusokban ment, az a baloldaliakat és a liberálisokat halálra irritálta, de ők nem számítottak a fideszes logika szerint. Őket amúgy sem tudták volna meggyőzni soha semmiről. A komcsi megoldásokkal magukhoz édesgetett többiek – akik a kétharmadhoz kellettek – morzsolódgattak, de ők talán visszaránthatók újabb komcsi megoldásokkal. De most nem róluk van szó, sem egyikről, sem másikról. Hanem azokról, akik elhitték, mert el akarták hinni, hogy a jobboldal jobb.

Vagyis: a Fideszt meg fogják büntetni. Nem a szocik-liberálisok, és nem is a radikálisok.

A sajátjaik.

Úgyhogy a 21. századot megcsinálja majd valaki más. Nem biztos, hogy ez jó lesz nekünk, na de annak sincs okunk örülni, ami van. Hát istenem, az élet sose volt fenékig tejfel itt!