De le vannak maradva két évvel. Már úgy értem, most kell nekik elkezdeni építkezni elölről. Nem szégyen az, minden nagy csapat minden nagy sorozatának vége szakad egyszer.

Aki azt mondja, biztos volt benne, hogy ez lesz, szerintem hazudik. Az első meccsükön a hollandok ellen bután szaladtak bele a késbe, annyira, hogy azt a sebet nem lehetett pár nap alatt meggyógyítani. A másodikon meg túl erős és elszánt volt az ellenfél, és kevés a hit.

Advertisement

Ilyen van. A 0-2 szép tiszta és egyértelmű eredmény, ahogy az 1-5 is. Ám ettől a spanyol futball nem omlott össze egyszer s mindenkorra, lesz még jó ez a válogatott, csak nem ezekkel a srácokkal. Újakkal. Ha valahol van utánpótlás, akkor a világ legjobb bajnokságában – ahol ráadásul nem kizárólag légiósokat játszatnak a nagyklubokban – biztosan van. Majd kialakul, és talán én is megtanulok nekik szurkolni megint, mert ezeket az arcokat, pláne ezt a stílust már untam.

Ami Chilét illeti: legalább akkora hősök voltak ma Bravóék, mint tegnap Ochoáék, sőt még akkorábbak, hiszen nyertek, és már ott vannak a legjobb tizenhat között. Gőzöm sincs, továbbléphetnek-e onnét, de az fix, hogy a leendő ellenfelük helyében nem lennék nyugodt.

Ennyi akarat és fegyelem bárkit messzire vihet.

Fotó: Christophe Ena/AP