"Szívesebben játszanék zenészekkel, de nincs rá keret" - mondta Horváth Charlie a Budavári Sörfesztivál színpadán, ami nem csak a fesztivál anyagi helyzetére világított rá, de arra is, hogy mégis csak be van kapcsolva a mikrofonja (hacsak nem az is előre felvett szöveg volt).

Miután Máté a sörfőzdék megalkuvást nem tűrő híveként húzta le posztjában a várban harmadik alkalommal megrendezett fesztivált, gondoltam megnézem, milyen ugyanez a hozzá nem értők objektivitásával (sőt, a tavalyi buli után egy kis pozitív előítélettel). Úgy vágtam neki, mint az egyszeri amerikai turista, aki elé rakhatnak ezeréves aranyereklyét vagy fröccsöntött, metálra fújt gagyit, mindennek egyformán tud örülni, csak a show jó legyen körülötte.

Én a magam részéről ugyanis nem utálom a belépős fesztivmálokat. Kapitalizmus van: aki ki tud hozni pozitívra egy ingyenes fesztivált, az tegye! Aki be tud vonzani sok ezer embert egy fizetősre, az is tegye! Legfeljebb az szokott a bajom lenni a területlezárásokkal, hogy ilyenkor belépőssé válik, az elvileg ingyenes Vár egyik legfontosabb része. Ráadásul gombamód megszaporodtak az ilyen többnapos lezárós rendezvények arra az elmúlt néhány évben.

Advertisement

A helyszínre érve az első - és egyetlen - pozitív csalódásom az volt, hogy a Nemzeti Galéria előtti Savoyai-terasz nincs lezárva: a turisták onnan nézték Pestet, ahogy szokták, a fesztiválozók meg úgy jártak ki a korsóikkal panorámázni, mint a dohányosok a kocsma elé cigizni.

Persze ez egyenes következménye volt annak, hogy idén jóval kisebb helyszínt foglalt el a rendezvény: jóval kevesebb sörméréssel, amelynek ráadásul jelentős részét világmárkák és a nagyobb hazai gyárak termékei tették ki.

De vajon mi visz rá valakit, hogy kétezer forintos jegyet vegyen, majd Heinekent, Kozelt vagy Drehert igyon benn, nem éppen diszkont áron? Sőt, heti jegyet vegyen (ami valójában négy napos)? Esetleg a jó programok!

Advertisement

Véletlenszerűen mentünk ki tegnap este - épp akkor értem rá. Tavaly egy Firkin koncertet fogtunk ki, amely telitalálat egy ilyen rendezvényhez: pörgős kocsmazene, elég mainstream, de mindenkinek vállalható minőség.

Hogy tavaly is volt-e Charlie és hogy akkor is playback volt-e azt nem tudom. De a nagy színpad, a fények és a közepén a kis tátogó énekes nagyon szomorú látvány volt. Ráadásul idén az ő neve volt első helyen kiemelve, mint főattrakció.

Az összekötő szövegekben meglepően sok angol nyelvű rock and roll-sztáros fordulat volt, bár helyenként próbálta aktualizálni a programját. Például magyarázott valamit Mátyás király Fekete Seregéről a budai vár kapcsán, de nem pontosan értettem.

Mint ahogy azt sem, mit akar a Budavári Sörfesztivál. Mintha a kezdeti lendület megtorpant volna, és most egy helyben toporogna, az események pedig elhúznak mellette. Persze biztos közrejátszott a lanyhább érdeklődésben az is, hogy a Főzdefeszt után egy héttel sikerült megrendezni. Volt, ahol még annak a plakátja volt kinn a standon:

Ugyanakkor, ha nem jön egy alapos rebranding az elkövetkező években, szépen kimúlik.

Mert tulajdonképpen ki a célközönség? A főzdemegszállottaknak ez már ciki a számos nagy nemzetközi márka miatt. Nem sikerült megcsinálniuk azt a szerves váltást, amit a Szigetnek, hogy fokozatosan, törés nélkül építsenek imidzset a kicsiktől a nagyokig. Lehetne belőle viszont egy nagy nemzetközi sörexpó, ahol bemutatkoznak a világ sörkülönlegességei. Ehhez persze nem egy Fásy-mulató típusú program kell mellé.

A fenti kérdést úgy is feltehetnénk: ki a célközönség egy playback Charliera? Igaz volt pár vállalatiközépvezető-külsejű ember, aki együtt énekelt a "koncerten" Charlieval (pontosabban Charlie helyett énekelt), de ha tényleg ezt majálisos fílinget lőtték be, akkor meg mit keresnek a Várban?

Én tavaly jól éreztem magam fenn, jó lenne, ha sürgősen kitalálnák merre tovább, mert kár lenne veszni hagyni ezt a fesztet.