"Nálunk a lakótelepen van egy szobor, két kocka, meg egy lik. Az a neve... az a neve... A megtalált gyermek vagy mi a rosseb." - ennél jobb idézet nincs, ha kortárs szobor értelmezéséről van szó, pedig mindez vagy hatvan évvel ezelőtt játszódik a 6:3 legviccesebb jelenetében.

Nos az egykori Nemzeti Szalon helyén 2011-ben emelt mű, a Fohász a festészet újjászületéséért címet viseli és méltatói szerint:

"Kalmár János szobra azért nagyszerű, mert minden figuratív szájbarágás nélkül, első látásra, hallatlanul finoman érzékelteti az ábrázoló művészet voltaképpeni tétjét, valóság és idea, realitás és művészet, látvány és néző kettősségét, elkülönülését és egymásba olvadását."

Klapanciusz azonban most egy alternatív értelmezéssel rukkolt elő a Belváros, Budapest blogon:

És tényleg!