Pont a visszafogottsága miatt ijesztő az az első kézből származó beszámoló a politikai rendőrség péntek éjszakai, Sirály-beli zaklató akciójáról, ami a Kettős Mérce Facebook-oldalán jelent meg. Pénteken napközben írtam arról, hogy a politikai ellenfelek megfélemlítő szándékú rendőrségi zaklatása egy nappal egy tervezett kormányellenes tüntetés előtt maga a Kádár-rendszer. Nem kellett pár óránál többet várni arra, hogy pont olyan beszámoló születhessen, mint amilyeneket mondjuk Kőszeg Ferenc írt a Beszélőbe a nyolcvanas években.

Én a kétezres évek elején elkezdtem sajnálni azokat, akik legalább fiatalon nem élhették át a szemét kommunisták szemétkedéseit, mert azt gondoltam, hogy ez az élmény nagyon fontos ahhoz, hogy az ember soha többé ne dőljön be a szabadság ellenségeinek. Hát a Fidesz most tett róla, hogy a nálam sokkal fiatalabbak is a saját bőrükön érezhessék meg, milyen érzés, amikor jönnek a komcsik. Ezért köszönet jár nekik, mert nincs az az előadás, tárlatvezetés vagy monográfia, ami ennyire plasztikusan megmutatná, hogy mi az, aminek soha nem szabad visszatérnie Magyarországra.

A kormány ott számítja el nagyon magát, hogy példaképe, a kései Kádár-kor és a mostani időszak között van egy óriási különbség. Akkor a legbátrabbak is féltek tőlük, legföljebb legyűrték a félelmet. Most viszont a közvetlenül az alárendeltségükbe tartozó pár százezer emberen kívül (minisztériumi bürokrácia és az állami cégek vezetői) félni hála istennek senki sem fél, mert nincs rá semmi oka. Még aki behisztizik, az is maximum emigrál, a legrosszabb esetben. Úgyhogy ez a zsarustílus legföljebb arra lehet jó, hogy azokat tartsa izgalmi állapotban, akik amúgy is abban lennének, és azoka félemlítse meg, akik amúgy is félnének. Az egyetlen tényleg izgalmas kérdés az, hogy a Fidesz vezetői saját magukkal hogyan rendezik le ezt az egészet.