Berki Krisztián a here tükörlabirintusában

Miért foglalkoztat jobban téged és engem is egy tenyérbemászó, Bentley-vel furikázó újgazdag seggfej herezacskója, mint a karácsony a húsvét, a magyar választások és Ukrajna orosz elfoglalása együttvéve? Megfejtettem.

Mitől ilyen hipnotikus hatású Berki Krisztián? Miért lett ő a figura, akit a jobb emberek állítólag nem néznek, de amikor műelemzést írok a herevasalós fotójáról, 64 ezernél is többen olvassák (és ez az egyetlen posztom, amihez a "nem nézek tévét, de ha igen, akkor a Mezzót"-típusú többdiplomás barátaim is gratuláltak az utóbbi időben )?

A válasz egészen egyszerű. Azért, mert igazából nem mi nézzük Berki Krisztiánt, hanem Berki Krisztián néz minket. Sőt átlát rajtunk, és meglátja bennünk, hogy mi az, amit igazán szeretnénk, és azt megadja nekünk.

Berki Krisztián a here tükörlabirintusában

De hogy lehet ennyire okos Berki Krisztián, miközben, amikor megszólal, inkább egy gátlástalan tahónak tűnik? Hát úgy, hogy tökéletesen választott tanítómestert. Ha Jeff Koons nem élne, azt mondanám, hogy Berki Krisztián az ő reinkarnációja, így csak a legjobb magyar tanítványa.

Erre a legutóbbi Best magazin fantasztikus Berki-interjújából jöttem rá, amiben a mester maga árulta el, mi a titka:

Én pontosan megtervezett stratégia szerint élem az életemet. (…) Tűéles celebstratégiával építkezem, s egy markáns pozíciót vívtam ki az emberek fejében.

Ezt maga Koons is mondhatta volna! Akárcsak ezt:

Negatív, visszataszító, visszatetszó, botrányhős. Ilyen hívószavakat tudok mondani magammal kapcsolatban. Tisztában vagyok azzal, hogy a személyiségem bicskanyitogató és megosztó, de ennek örülök.

De ki az a Jeff Koons és mi köze hozzá Berkinek?

Jeff Koons amerikai képzőművész, aki azzal lett az egész világ egyik leghíresebb és leggazdagabb alkotója, a galériáktól a bulvárlapokig mindenhol szupersztár, hogy gátlástalanul, sőt a dolgot még meg is ideologizálva, kizárólag a közönség egyszerű vágyainak kielégítésével foglalkozott. Koons trükkje az volt, hogy egy rakás korábbi művésszel szakítva azt mondta, mosogatógépre vágyni nem kicsinyes dolog, hanem maga a művészet.

Berki Krisztián a here tükörlabirintusában

Koons és Berki pályáját figyelve az ember szemét szinte kiverik a párhuzamosságok, sőt, mondjuk ki, azonosságok. Kezdve azzal, hogy Koons sem akart semmi eredetit kitalálni, hanem bevallottan átvette mások sikerreceptjeit, akárcsak később a követője, Berki.

Koons pályája elején Marcel Duchamp a maga idejében forradalmi ötletét megismételve hétköznapi tárgyakat értelmezett műalkotásként azzal, hogy galériákban állította ki őket, majd Jasper Johnst másolva a fogyasztói vágy tárgyait apró módosításokkal műalkotásokká varázsolta át.

Berki Krisztián a here tükörlabirintusában

Itt van mondjuk ez a híres Koons-mű, a New York-i Museum of Modern Art féltett darabja, a két, üvegdobozba járt és neonfénnyel megvilágított porszívó. Az ember szemét szinte kiveri, hogy Berki garázsban álló, neonnal megvilágított Bentleyje és Porschéja, a bennük ülő abszurdra gyúrt tulajdonossal ugyanennek a műnek a magyar viszonyokra adoptált változata. A különbség annyi, hogy Berki célközönsége, Koons-szal ellentétben, nem művelt manhattani zsidókból, hanem magyar prolikból áll, ezért neki nem volt elég egy (vagyis kettő) átlagos konzumtárgyat oltárra emelnie.

Berki Koons később pályfutását is lemásolta, amikor az amerikai mester Robert Rauschenberg nyomán a képregények, színes magazinok és reklámok világát emelte szórakoztató művészetté, aztáltal hogy rájuk mondta, hogy ez művészet.

Berki Krisztián a here tükörlabirintusában

Végül eljött Koons és Berki pályájának érett korszaka, amikor a két ikercsillag fogyasztói és popkultúrán is átlépve már a giccset, illetve a saját életét árulta szórakoztató műalkotásként. Koons ezt a vonalat azzal maxolta ki, hogy feleségül vette a magyar-olasz pornósztár Staller Cicciolinát, majd a kúrásaikról készített ijesztően élethű, felöltöztetett szobrokat. Berki most épp ennél a fázisnál tart. Az nem az ő hibája, hogy neki Cicciolina helyett Szabó Zsófi meg Hódi Pamela jutott.

Berki Krisztián a here tükörlabirintusában

De Berki nem egyszerű másoló, hiába kölcsönzött annyi mindent Jeff barátjától. Ő maga is hozzákevert valamit a sikerkoktélhoz, méghozzá a titokzatosságot. Berki Krisztián szexepiljéhez ugyanis nagyban hozzájárul, hogy nem lehet tudni, miből él. Ez nem pikáns véletlen, hanem a Berki-hatás fontos eleme. A berkik uralta univerzumban nemhogy nem az vagy, amit dolgozol, de a munkád egyenesen abba a szférába tartozik, mint a körömvágás vagy a szarás: ez az, ami még az életed valóságsó-változatából is kivágnál. Berki esetében a nagyközönségnek kábé annyi esik le, hogy "kavar valamit, amiből kurva sok pénze van, de annyira azért nem foglalja le, hogy heti hat napon át ne tudjon valóságsót forgatni."

Hősünkről legfeljebb a szenvedélyes hírfogyasztók eleve szűk táborának sporthírolvasó türpe kisebbsége sejtheti, hogy miből élhet. Ők is csak olyan puzzledarabokból összerakva a képet, hogy John Marshall, a Vác és Eger focicsapatának egykori angol tulajdonosa tavaly polgári pert nyert ellene, ami több, mint 40 millió forint tartozásról szólt. Ilyeneket írt róla például a mifocink.hu:

Hatalmas lenyúlás folyik Vácon. Volt olyan edző, akinek két szerződése volt, az egyikben 150 ezer, a másikban 700 ezer forint szerepelt. Ezt juttatták el az angolnak, aki utalta minden hónapban a 700 ezret, de az edző csak 150 ezret kapott – ha megkapta. A többit Berki és Héger tette el. Volt olyan buszsofőrt, akinek Berki azt mondta, csak akkor szállíthatja tovább a csapatot, ha az 500 ezer helyett másfél millióról állít ki számlát. A buszos ezért pluszban kapott még 150-200 ezer forintot, a többit Berki és Héger tette el.

Az a vicc, hogy ha ezek a dolgok széles körben ismertté válnának, az valószínűleg nemhogy nem rombolnák le Berki hírnevét, hanem inkább növelnék azt, hiszen mekkora májer már, aki ilyen egyszerű húzásokkal tud fényesen élni és megkapni a heti bulvármagazinok olvasóinak álommuffjait.

Szóval ez Berki. Tudatos, tűpontos konzumművész, aki tudja, mit akar: pénzért és figyelemért kielégíteni a közönsége vágyait. A műfajában e pillanatban ő a legnagyobb, nem is csoda, hogy annyi millióan adózunk neki, a pechesebbek a pénzükkel, a szerencsésebbek az idejükkel.