Egyszerre voltam irtó kiváncsi és nagyon gyanakvó az első harapásnál, de két nyelvmozdulat, és boldogabb lettem, mint Vidnyánszky Attila a heterófelvonuláson.

A Schokobananen XL Cherry alkotói pont jól eltalálták, hogy mennyire legyen savanykás a meggyréteg, ellensúlyozandó a banánszivacs gejlség határán egyensúlyozó édességét, amit csak a jól kiszámított, kesernyés csokiburok tartott eddig kordában. Ne valami extra saure meggytölteléket képzeljünk el persze, ez Casali-termék, úgyhogy alapvetően szájragasztóan édes, de a pont kellő savanyúság azért megjelenik benne. Ha megcsömörlöttél volna az eredetitől, lazításnak ideális. NAK, aki a tesztdobozt behozta, wild berryset is látott, úgyhogy most csokibanánnapok jönnek a szerkesztőségben.

A szemétkajahangulat olyan erős volt, hogy kénytelen voltam bedobni egy Globus Különönleges Vagdaltat is, ami régi kedvencem. Nem tudom, mik mennek manapság a Globusnál, de ez a példány olyan volt, mintha a dögkúton készült volna. A hús intenzív rohadtborz-aromáját hatalmas mannyiségű borsalapú fűszerkeverékkel próbálták eltüntetni, pont olyan az eredménny, mint amikor egy pár fiú felsőben elkezdte behónaljsprézni magát tornaóra után, természetesen anélkül, hogy zuhanyoztak volna.