Mármint nem az ISIS-es része, ami egy Sziget levágott fejekkel és dzsihádhipszterkedő kamaszokkal, hanem a de facto független Iraki Kurdisztán, ahol dől a lé és miniruhás videóklipet lehet forgatni.

A miniruha viselője a Helly Luv művésznéven fellépő Hellen Abdulla, aki a határ iráni oldalán született 1988-ban, megúszta az irak-iráni háborút és Vegyi Alit, majd családjával Törökországon át menekülve Finnországban kapott menedékjogot. 18 évesen Los Angeles-be ment, hogy popsztár legyen, de a dolgok nem pont úgy alakultak, ahogy szerette volna. Aztán valahogy hazakerült, Kurdisztánnak az egyre pörgősebb, egyre gazdagabb, egyre reménytelibb iraki részére, Erbilbe. A várost – ahol nyáron a MOL is nyitott irodát – egy nemrég ott járt barátom Dubaj és Kabul különös elegyének írta le.

Helly első klipje, a Risk It All, egészen elképesztő. Nem önmagában, mert talán mindenki látott már magassarkú cipőt, miniruhát, nagymacskát, lángokat, drámaian kisminkelt nőt, robogós csapatást és vidám ugrálást videóklipben. De Helly mindezt egy brutális, nihilista háborútól félórás autóútra csinálja, amelyenek képi világa nem annyira az önfeledt bulizás, hanem a levágott fejek, a felrobbantott dzsipek és az árokban heverő, lemészárolt katonák.

Persze nem légüres térben zajlik mindez. A klipben Helly egyszer csak már nem glitteres miniruhában, hanem a pesmergák – a kurd harcosok – bő szabású, homokszínű egyenruhájában táncol, állig felfegyverzett nők, majd később tényleges pesmergák társaságában, ami arra utal, hogy ez az egész bulis-pörgös-gazdag Erbil nem létezhetne az ISIS apokaliptikus bohócainak megálljt parancsoló kurd milíciák nélkül.

Helly Luvról és kurd újévi koncertjéről remek képeket közölt a Roads & Kingdoms