Az óceán birodalma nagyobb, mint az eltűnt maláj utasszállító

„Rendben, jó éjszakát” – Zaharie Ahmad Shah pilóta utolsó ismert bejelentkezése óta még mindig nem tudunk semmit a Malaysian Airlines 10 napja eltűnt, MH370-es járatáról. Bár ennél talányosabban még soha nem veszett nyoma repülőgépnek, a valóság még mindig valószínűleg az, hogy a Föld egy marha nagy hely.

A március 8-án eltűnt gépet jelenleg Kazahsztántól Thaiföldig, Indonéziától a Déli-óceánig keresik – illetve vannak, akiknek nem elég marha nagy hely a Föld, és az ufókra gyanakszanak, ahogy Bede Márton a gép eltűnésére gyártott elméleteket összegyűjtő remek posztjában megírta.

Én arra várok már nagyon, amikor 1–2 év múlva megjelenik William Langewiesche cikke az esetről: Amerika egyik legjobb magazin-újságírója a világ legjobb repülős szakújságírója is egyben. Langewiesche apja híres pilóta volt, későn született fiát annyira repülőgépekben nevelte, hogy az már 14 évesen egyedül repült, újságírói karrierje előtt pilótaként kereste a kenyerét. Számos jobbnál-jobb cikket írt a légiközlekedés világról az elmúlt húsz évben, most viszont mégis a tengeri hajózásról szóló, A törvényen kívüli tenger című könyvének előszavát kell idéznem:

Könnyű megfeledkezni arról, hogy a világ nagyrészt óceán, s hogy mit jelent ez a gyakorlatban, hiszen szárazföldön lakunk, és többnyire nem is látunk tengert. Egyes partvidékeket – még ha csak ideiglenesen is –, sikerült ugyan megszelídíteni, de a látóhatáron túl egy mérhetetlenül nagy világ húzódik, ami nem engedelmeskedik nekünk. Itt a nyílt tengeren, az őskáoszt idéző világóceánon támadnak a hullámok. Bár a tengernek sok neve van, és gyakran váltogatja színét és hangulatát, a Föld felszínének háromnegyedét összefüggő óceán borítja. Földrajzi szempontból nézve ez a tény nem mellékes körülmény, hanem bolygónk legjellemzőbb sajátossága. Korunkban, amikor az utolsó talpalatnyi földre is igényt tart valamelyik kormány, és amikor az emberként való lét abszolút alapfeltételének az állampolgárságot szokás tekinteni, az óceán birodalma továbbra is radikálisan szabad maradt. Ezt a szabadságot több mint negyvenezer hatalmas tengerjáró hajó testesíti meg, amely a megszámlálhatatlanul sok kisebb partmenti vízi jármű között szinte minden szabályozás nélkül szántja a nyílt óceán vizét. Ezek az acélból készült, lassú és elképesztően hatékony behemótok már csak méretük és célszerűségük alapján is fenséges lények. De politikai és társadalmi szempontból sem közömbös – nemcsak azért, mert ez az ősidők óta létező végtelen sivár pusztaság emlékeztet arra, hogy milyen volt egykor a világ, hanem azért is, mert jelzi azt –, hogy mekkora, talán a korábbiaknál is nagyobb káosz elébe nézünk.

Fotó: bruma_gris