Ma már akaratomon kívül végig kellett hallgatnom a Földlakót, úgyhogy a füleim már úgy érezték magukat mintha Kardos Horváth János egy alumínium vécékefével kipucolta volna őket. Llehet, hogy ezért kaptam sokkot az Egyetemfoglalók himnuszától, amiben keveredik a műanyag reggae, a bőrnadrágos sablonrock és egy korai Bëlga-demó stílusparódiája. Ez a két és fél perc úgy kellett nekem, mint frissen fogfúrtnak a facsart citromlé.

Ha valaki abban a szerencsétlen helyzetben van, hogy nem tudja meghallgatni, annak itt a Röpirat szövege. De a szöveg még semmi, ennek tényleg olyan alapja van, amiket DJ Titusz napokig molyolhatott, hogy Bauxit meg Mégötlövés a legmanírosabb diák-hanghordozással fölémagyarázzanak. Én azt hiszem mára kidőltem és csak azt fogom hallgatni, ahogy mézt csurgatnak.

Itt a hatalom itt lett, örvendezésre kellett

látni megszületni egy irányadó elvet.

Hogyha tőled elvett, bárki azt vagy eztet,

rajta szépen kérjed, szégyen nem ér téged.

Mi kell még, mi kell még?

A jövőnk nem játék

Ami nekik jog volt, nekünk mért ajándék?

Mi kell még, mi kell még?

A jövőnk nem játék

Pont hat pont a vágyunk, szárnyat ad vagy húz a fék

Mi kell még

Éghet erdő, határ, érhet meddő halál,

mi bátran kitartunk, mert tudjuk, ér szavunk.

Vérszegény a társadalom, de vérbőségben gazdag,

látja akárhonnan, minket most jól megfingatnak.

Nem keresi a jó szókat, káromkodik nagyon,

aztahétszentségit, pofám leszakad a plafon!

Csattan jó nagy pofon, hangja nagyot dördül,

szereplünk egy lapon a történelemkönyvbül!