Az Astorián kolbászolni móka és kacagás

Csütörtökön Vincze kollégával az Astorián található BITE Sausage and Beerben jártunk. Kimérten, szkeptikusan és éhesen érkeztünk a sajtókajálásra, és ahogy beindult a kóstolás, úgy lettünk engedékenyebbek. Ennek oka hihetetlen, de egyszerű: a kolbász lekvárral jó.

Igen, lekvárral. De kezdjük először az üzlettel.

A BITE kolbászozós helyét a lánckezdemény pékségéhez hasonlóan Pólus András gasztrovállalkozó alapította, saját bevallása szerint más befektetők mellett a Széchenyi Tőkealap-kezelő pénzéből. A koncepció egyszerű volt: olyan helyet létrehozni, elsősorban a német wurstosok mintájára, ahol a jó minőségű, de nem túlárazott húst sörrel lehet fogyasztani.

Az Astorián kolbászolni móka és kacagás

Fotó: Szűcs Ádám/Városban blog

A belső tér egyszerű, nem hivalkodó, és ami az ehhez hasonló helyekről fájóan hiányzik: ülőhely is van bőségsesen. Egy viszonylag nagy terasz tartozik a helyiséghez az utcafronton, de a Rákóczi út forgalma inkább befelé fogja terelni a vendégeket a magasított faasztalok felé. Halálom viszont a légkondi, ami a kelleténél erősebben fújt az arcomba a kóstoló során.

Nyolcfajta húst vettünk végig, hét kolbászt és egy adag bacont. A kolbászokat, hurkákat, szalonnát egy budakalászi hentesboltból szerzik be, és általában rendben vannak: a kolbászok nem faggyúsak, nem mócsingosak, roppan a bél, ahol kell. Egy-két tételből hiányoltam a fűszereket, a véreshurka sem a legnagyobb attrakció, de ezt egy kolbászra specializálódott helyen megbocsáthatónak tartom.

Akkor lepődtünk meg igazán, amikor elmondták, miből állnak a szószok. A szokásos kecsap-mustár-majonéz kombó mellett a Bite-ban ugyanis különféle lekvárokat és chutneykat adnak a húsok mellé. Amikor ezt először meghallottam, szörnyülködtem, részben jogosan, részben ok nélkül.

Egy-két lekvárral mellélőttek, voltak ízek, amiket a palacsintámban szívesen éreznék, húshoz meg sehogy sem illenek szerintem. A hagymalekvár, a paprikalekvár és a rebarbara azonban teljes meglepetést okozott, és a végére sokkal szívesebben faltam a menüt mentás almazselével, mint sima mustárral.

Miklóssal egy-egy kedvencünket választottuk ki a kóstoltak közül, ezekről írunk kicsit bővebben. Kezdem.

Citromos bajor kolbász + rebarbarás meggylekvár

Az Astorián kolbászolni móka és kacagás

Fotó: Vincze Miklós/Cink

Bizarr kombónak hangzik, igaz? Szó sincs erről! A bajor kolbász íze a klasszikus német currywurstot idézte. A citromos ízt csak nyomokban lehetett felfedezni, annyira volt savanykás, hogy jól menjen hozzá az édeskés-savanykás rebarbara és a meggydarabokkal teli lekvár. A kolbász tisztességes méretű, a 8-9 dekás darab 290 forint. Kettővel egy közepes munkaebéd alkalmából jól lehet lakni, de menüben, savanyúsággal, mustárral, kenyérrel és grillkolbásszal 1050 forintért is kapni.

A lekvárt reggelire, vajas kenyérre kenve is simán fogyasztanám. Ezeket a Kaldeneker lekvárosházból szerzik be, külön nekik készítik őket.

Jöjjön most Miklós és kedvenc mindene, a borjúkolbász.

Borjúkolbász + medvehagyma chutney

Az Astorián kolbászolni móka és kacagás

Fotó: Vincze Miklós/Cink

Tudom én, hogy sokak szerint a medvehagyma a XXI. század legnagyobb hipsztersége, és avatatlan szemek számára könnyen összetéveszthető a gyöngyvirág vagy épp az őszi kikerics levelével, előbbiről pedig legalább Pálfi György Hukkléja óta tudjuk, hogy mérgező, de azt azért töredelmesen be kell vallanunk, hogy ez bizony olcsó és finom is egyaránt.

Az Astorián kolbászolni móka és kacagás

Ceci n'est pas une medvehagyma

Kíváncsian vártam tehát, hogy a BITE mit képes kihozni a medvehagyma chutney és a borjúkolbász – az étlap szerint 11-12 dkg – hétszázötven forintért kapható házasításából. Nem kellett csalódnom, hiszen a kevésbé ismert borjúkolbász, valamint az enyhén csípős, a vaddisznók és barnamedvék által is előszeretettel fogyasztott növény harmóniája valósággal letaglózott. Örökre felejtsük el a Balatontól pár méternyire egy szál vizes fecskében fogyasztott, faggyús kolbászokat, az áthatolhatatlan műbelet, sőt, inkább képzeljük magunkat nagyanyáink nyárikonyhájába, érezzük a viaszosvászon terítő hideg érintését az alkarunkon, aztán adjuk át magunkat az élménynek.

A kifogástalan textúrájú, hatalmas parasztkenyér-szelet sokat fog segíteni ebben, főleg, ha a menü mellé még egy pohár sört is legurítunk.

Mindent egybevéve annak, aki nem írtózik a nehéz húsoktól, ajánljuk jó szívvel a BITE-ot. A menük ára nem több, mint a szemközti McDonaldsban egy SuperSize, és a most elérhető Soproni mellett a tulajok ígérete szerint kézműves sörökkel is bővülni fog a kínálat. Ezt azért számon kérjük majd.