Ayrton Senna és a varázslat

Hogy mi tette ezt az embert azzá az autóversenyzővé, akit 217 kollégája választott a valaha élt legnagyobb F1-esévé? Nem a gyilkos, idegtépő küzdelem Alain Prosttal, és nem a pont húsz évvel ezelőtti halálos baleset a Tamburello kanyarban. Hanem a varázslat, amit bármilyen autóval csinálni tudott.

Például Prost ellen a Tamburellóban, az 1993-as San Marinó-i nagydíjon. Senna a második, Prost centikkel mögötte, és Sennának esélye nincs. Prost autója az egyik legjobb versenyautó, amit valaha építettek, a Williams FW15C, a terminátoros aktív felfüggesztéssel, a 780 lóerős Renault V10-essel, ami pontosan 140 lóerővel több, mint a Ford V8 a McLaren MP4/8-ban, amivel Senna védekezik.

Ayrton Senna és a varázslat

Hogy az imolai pálya villámgyors kanyarjaiban a McLaren pusztán hátrafelé eltűnő piros-fehér folt lenne Prost szeme sarkában? Az lehet, de nem Sennával a kormánynál. Sennával a kormánynál az történik, hogy Prost a McLaren mögé settenkedik szélárnyékban, hogy a 300 km/h-s Tamburellóban a belső íven kigyorsítson, és ezt meg is lépi, ekkor azonban az történik, aminek egyszerűen nem szabadna megtörténnie: a sokkal gyengébb és bénább autóval Senna a külső íven gyorsulja le Prostot, és a kanyar végére már szó nincs arról, hogy itt bárki megelőzne bárkit pusztán azért, mert sokkal jobb az autója, és mert egyébként a világ egyik legjobb autóversenyzője.

Ilyen varázslatos pillanatokból, ilyen pengeélen táncolásokból, ilyen másodpercekből és kanyarokból és versenyekből állt össze Ayrton Senna tíz éve a Forma-1-ben. Mit lehet mondani arra az emberre, aki ebből a tíz évből csak háromszor ült a leggyorsabb autóban, és így szerezte meg versenyeinek 40%-án a pole pozíciót? Aki így tudott versenyautót vezetni, ilyen elragadóan; akinek az volt egy versenypálya, mint Reinhold Messnernek egy himalájai sziklafal, amire gyönyörű, láthatatlan vonalakat rajzolt.

Ayrton Senna 1994. május 1-jén halt meg a San Marinó-i nagydíj hetedik körében. Amit tudott, az most is megvan a világban. Apró darabokban, itt-ott, pillanatokra, ha elkapjuk a szemünket, már el is tűnt.

Fotó: Pascal Rondeau/Allsport