Május 13-áig lehet ajánlatot beadni a siófoki önkrományzathoz arra az 1100 négyzetméteres épületre, ami annak idején a Vitéz család panziója volt, és ahol hetvenöt éve a legendás humorista meghalt. Matyikó Sebestyén József: Zsidók Siófokon cmű könyvében így ír Karinthy Siófok-rajongásáról:

Karinthy imádta Siófokot, a fürdőtelep zsibongását, a Hozbor-vendéglő - a mai Csárdás vendéglő - kiskocsmai hangulatát, a kaszinók éjszakai mondén életét s a délutáni kártyacsatákat. Lent a fürdőtelepen, a Batthyány utca 46, szám alatt lévo Vitéz-panzióban üdült a család. Az épületet eredetileg az akkori idok egyik legtehetségesebb művésze, a kiskorpádi szüle Kozma Lajos (1884-1948) Kossuth-díjas építész tervezte. Gyermekeit, Gábort és Ferencet már a nyár elején, az iskolai- év befejezése után “letranszferálták”. Késobb az író is megérkezett. Karinthyt pesti íróbarátai: Hunyady Sándor, Békessy Imre, Rejto Jenő gyakran meglátogatták Siófokon. Az 1925-ös “Balaton Tündér” választásakor, István király napján - Karinthy is részt vett, többek között Rippl-Rónai József társaságában.

Levendel Júlia így írja le Karinthy halálát:

Augusztus 28-án Rejtő Jenő látogatta meg az írót: a barátok, a kávéházi társaság tagjai innen sem maradtak el. Rejtővel kártyáztak, jókedvűen beszélgettek egészen hajnalig. A következő napot Gábor fiával töltötte Karinthy, s minden szemtanú megegyezik abban, hogy sem fáradtabbnak, sem kedvetlenebbnek nem látszott, mint az elmúlt hónapokban. Délután felment a szobájába, egy karcolatot akart megírni, és pihenni egy kicsit, hiszen azt tervezték, az esti vonattal Pestre utaznak. A házban tartózkodók vallomásai eltéroek az utolsópercekrol - talán a tragédia mindannyiukat megzavarta -, mindenki más részletre emlékezett. De kétségtelen: Karinthy ebben a szobában, augusztus 29-én délután meghalt. Halálát agyvérzés okozta, hirtelen lezuhant a földre, a közel állók feltételezik, hogy nem szenvedett sokáig.

Faludy György költő, a magyar irodalom második legnagyobb anekdotázója Szántó Piroska után, szintén lakott a Vitéz-panzióban fiatal korában.

Itt nyaraltunk 1914-tol 1918-ig minden nyáron. Apám akkor katona volt. A Batthyány u. 7.-ben laktunk a szüleimmel, illetve apámmal, aki a frontról egyszer meg is látogatott bennünket. Aztán késobb is megfordultam Vitéz Miklósné panziójában, amikor Karinthy Frigyes is itt nyaralt. Nem tudok úgy rá visszaemlékezni, hogy egyik történetrol ne jusson eszembe egy másik Karinthy-történet. Így arra az epizódra gondolok, amikor egy barátommal laktunk itt, Goda Gábor íróval, aki nemrég halt meg. Vitézné nagyon vigyázott arra, hogy az ember not ne hozzon föl a szállodai szobába. Foleg muvészek: írók, színészek jártak ide egész nyárra. Az épület emeletes, 12 szobás volt. Vitézné szobája a lépcsofeljáró mellett állt, és remek füle volt alvás közben is. Goda barátom megismerkedett egy lánnyal a siófoki éjszakában, és szeretett volna kettesben lenni vele. Lent az udvaron volt az étkezo, s egy biliárdasztal állt az oldalsó részén, ahová nem látott oda Vitézné sem. Gábor azt mondta: - Gyurikám! Kérlek, dobjál le nekem óvatosan az ablakból egy párnát meg egy takarót. Ugyanis o nem mert följönni, mert azt meghallaná Vitézné, hanem a biliárdasztalon szórakozik majd a lánnyal. Így is történt, ahogy megbeszéltük. Minden sikerült, Gábor följött, a lány elment. Reggel lementünk reggelizni. Karinthy is jött feleségével, Arankával és azt mondja Godának: »Láttam a dákóját, fiatalember!«

Az épületet az elmúlt évtizedekben többször átalakították, manapság így néz ki, Kozma Lajos a könnyeit törölgetné: