Az olvasóira bízza magát az egyik leghíresebb amerikai politikai blogger. A meleg, brit származású, konzervatív-libertárius, Ron Paul-kedvelő és Obama-imádó, katolikus, fűszívó Andrew Sullivan január 2-ai posztjában jelentette be, hogy nem újította meg a szerződését a Daily Beast hírbloggal, hanem hatfős csapatával önállósította magát, és saját kezébe veszi blogját, a The Dish-t. 

A dolog olyasmi, mintha nálunk mondjuk Tóta W. Árpád lépne le a HVG-től és próbálna meg közadakozásból blogolni. 

Advertisement

Sullivan a blogolást menő újságszerkesztőként hobbiból kezdte egymaga, aztán annyira jól bejött a megmondóemberség, hogy az egyre sikeresebb, nagy és hűséges olvasótábort összekovácsoló Dish-sel leszerződött a Time-hoz, majd növekvő stábjával együtt anyalapról anyalapra vándorolt.. Konkrétan előbb az Athlantic Monthly, majd a Newsweek/Daily Beast domainje alatt jelent meg a Dish. 

Sullivan most hatfős csapatával együtt bátor ugrással kipróbálja, hogy eltart-e a rajongótábor nemcsak egy istenített megmondóembert, de egy egész jól fizetett miniszerkesztőséget is. Felix Salmon a blogján ugyanis úgy számolja, hogy az öt főállású blogger + 2 fizetett gyakornok felállású szerkesztőség éves bérköltsége minimum 750 ezer dollár, Sullivannek így a többi kiadással együtt bőben egymillió dollár fölött kell beszednie évente.

Az üzleti modell első blikkre annyira olvasóbarát, hogy szinte álcázott adakozásnak tűnik. Nyitó kedvezménnyel 19,90 dollár az éves előfizetés (aki akar, az meg fizethet többet is), miközben a tartalom jó része eleve ingyenes marad, és az ingyenes RSS-feliratkozással pedig továbbra is elérhető marad minden egyes poszt. És az is ingyen olvashatja el a fizetős tartalmat, aki egy külső linkre kattintva csapódik be egy Dish-posztba. Itt úgy tűnik, tényleg az a kérdés, hogy a teljes függetlenségért hajlandó-e tömegével fizetni az olvasók. A Sullivan-modell lényege ugyanis az, hogy a blog hirdetésmentes marad, hogy az olvasók 100 százalékosan úgy érezhessék, an nak sorsa csak tőlük függ.

Advertisement

Salmon úgy tudja, hogy Sullivan az első napon úgy 100 ezer dollárt gyűjthetett össze körülbelül 4000 lelkes rajongótól, vagyis összesen olyan 50 ezer fizető támogatóra számít az első évben.