A világ legveszélyesebb munkája serpának lenni az Everesten

16 hegymászót ölt meg pénteken egy lavina az Everesten, többet, mint korábban valaha. Kivétel nélkül serpák voltak, a magashegyi vezetőként dolgozó kelet-nepáli népcsoport tagjai. Hozzájuk képest az alaszkai rákhalászok élete gyümölcsfaoltás.

A mindössze 150 ezres lélekszámú nép az első európai expedíciók óta dolgozik hegyi vezetőként a Himalája óriási csúcsain, annyira, hogy az Everestre elsőként felért két férfi között is ott volt egyikük: az új-zélandi Edmund Hillaryval a serpa Tenzing Norgay lépett 1953-ban a hegy tetejére. A csóró hegyvidéki embereknek az évtizedek során megélhetésükké vált a expedíciós munka. Nem véletlenül. Nepálban az éves átlagkereset 120 ezer forint, ennek 4–12-szeresét is megkeresi egy hegyi vezető egy mászószezon heteiben.

A lé azonban szörnyű áron dől. Az Atlantic hosszú, grafikonokkal megtámogatott hegyibaleset-összeállításából kiderül, hogy az utóbbi 10 évben hegyi vezetőként dolgozni az Everesten tízszer olyan veszélyes munka volt, mint az iraki háború legsúlyosabb éveiben, 2003 és 2007 között, amerikai katonának lenni Irakban. A hegyen dolgozó serpák a munka oroszlánrészét az út alsó szakaszán végzik, ami egyben lavinák szempontjából a legveszélyesebb is.

A munka nagyrészt abból áll, hogy utat biztosítanak és köteleket építenek a hegyet elözönlött turistáknak. Az Everest megmászása mostanra olyasmi lett, mint a maratonfutás: egy sikeres nyugati középvezetőnek az élete során valamikor illik letudnia. Vannak napok, amikor száznál is több ember jut a csúcsra, és ezek az emberek nem ügyes hegymászók, akik hosszú évek gyakorlásával, saját erejükből jutottak ide, hanem sok esetben jómódú hülyék, akik csak unlockolni jöttek az achievementet.

Persze nem az a megoldás, hogy tördeljük a kezünket, hogy szegény, kizsákmányolt serpák: ha valakik, ők tisztában vannak a kockázattal, azért vannak ott, mert sokkal jobb megélhetést tudnak így biztosítani a családjaiknak. És ha már így van, akkor talán a Businessweek cikkében felvetett javaslat a legéletszerűbb. Hogy aki kicsengeti az átlag 65 ezer dollárt egy Everest-mászásra, az vegyen már a serpáinak 200 dollárért rendes életbiztosítást, ami megoldja a családjaik életét, ha esetleg legközelebb őket vinné el a lavina.

Mert lavinák, Everest-turisták és az ő pénzükért dolgozó serpák egész biztosan lesznek jövőre is.

Grafikon: Outside Online