A teknős jól van, de az emberek egyáltalán nincsenek jól

Ha az ember arra kíváncsi, milyen lehetett Európa a 17. század elején, a harmincéves háborúban, időgép helyett csak el kell utazni a Közép-afrikai Köztársaságba, ahol valami nagyon hasonló történik: eszelős pusztítás, mészárlás, teljes reménytelenség.

A teknős Joseph Kalite miniszteré volt, akit január 24-én rángattak ki autójából és gyilkoltak meg a macsetés antibalaka lázadók. Néhány nappal később a miniszter családtagjai még mindig a házukban éltek Banguiban, az ország fővárosában, amikor az afrikai uniós békefenntartók úgy döntöttek, hogy ki kell őket menekíteni. Ed Caesar, a brit GQ újságírója szemtanúja volt a jelenetnek, néhány napja megjelent riportjában írt róla.

80 kilós volt a hatalmas állat, olyan erős, hogy Kalitéék egyik biztonsági őre a hátára is fel tudott állni. Az állatot a család nem tudta magával vinni, hátrahagyni pedig nem akarták, hogy megfőzzék a lázadók. Egy francia újságíró vette végül magához, dzsipjében vitte el, fejjel lefelé, a pótkerékben. A teknős jól van, salátát és füvet kap egy bangui vendégházban.

Az emberek azonban egyáltalán nincsenek jól. A Közép-afrikai Köztársaság mindig is Afrika egy különösen reménytelen szeglete volt, másfél éve azonban a korábbinál is rosszabb a helyzet. A négy és fél milliós népesség úgy 15%-a muszlim, belőlük szerveződött 2012-ben a Séléka milícia. Csádiakkal és szudániakkal megerősített seregük 2013 márciusában átvette a hatalmat, vezetőjük, Michel Djotodia az ország első muszlim elnöke lett. A többiek keresztények, belőlük szerveződött tavaly év végére az antibalaka milícia.

Először csak a sélékások lettek célpontok, aztán mindenki, aki muszlim. Idegeneknek nevezték őket, utalva a Sélékában harcoló csádi és szudáni fegyveresekre, holott generációk óta ott éltek. Az áldozatok száma ismeretlen, több ezernél kevesebbet senki nem mond.

Ez persze csak a nagyon-nagyon leegyszerűsítt verzió. A sélékások és az anti-balakások mellett vannak francia és afrikai uniós katonák is, akik a környező országokból érkeztek békefenntartóként. Nem sok mindent tudnak csinálni. Ebben a polgárháborúban vagy vallásháborúban vagy miben úgy néz ki egy tipikus gyilkosság, hogy az antibalakások lerohannak egy muszlimot az utcán és macsetéikkel megölik. Az áldozatokat megcsonkítják, az utca porában hagyják, majd – mert mégis 2014-ben járunk – készül róla mobilos kép. Az áldozatok véletlenül sem véletlenszerűek. Mindenki tudja mindenkiről, hogy muszlim vagy keresztény.

Legalább az egyház nem viselkedik alávaló féregként, mint 20 éve Ruandában, ahol a katolikusok könyékig benne voltak a mészárlásban. Boali városában a helyi pap muszlimokat is befogadott, annak ellenére, hogy pont ott a sélékások is követtek el gaztetteket.

Az Európai Bizottság egy héttel ezelőtti gyorsjelentése szerint mostanra 600 ezer belső menekült van az országban – minden hetedik ember –, míg további 350 ezren a szomszédos országokba menekültek. Banguiban 130 ezer muszlimból 900 maradt.

Fotó: AP Photo/Jerome Delay