Miközben Budapest lakásaiban éjszakánként tízezerszámra nyüzsögnek a rovarok, izgalomba hozva még a Nílus forrásához készülő Orosz riportert is, a város növényzettel és vízzel fedett részein pont ugyanez a helyzet.

Csakhogy a Duna lakói nem Orosz Péterek, hogy panaszkodjanak egy rovartámadásra. Ellenkezőleg. A folyó éjjelente most kicsit olyan, mint a virágzó Tisza. A víz fölött felhőkben repülnek a rovarok, csak éppen nem egyféle. Hol pár köbméter szúnyog, hol néhány millió árvaszúnyog, aztán jönnek a muslincaszerűek, az apró keményfedelesek, a kérészszerűek meg a fátyolszárnyúak. És a rovarok nyomában ott buliznak a halak.

Olyan pezsgő a víz, amilyennek még az is ritkán látja, aki hetente járja csónakkal. A folyó össze békés hala a felszínen tobzódik, de nemcsak a snecicsapatok, hanem a nagyobb testű keszegfélék meg a pontyok is, miattuk pedig mindenütt ragadozók köröznek.

A balin fröcsögve rabol, üldözi is a kishalakat a felszínen. A süllő kicsit, éleset csattint, mintha egy száraz ágat törtek volna el a víz felett. A harcsa meg mélyebb hangon buffant, mert ő vákuumcsapdának használja a száját. Az óriási snecicsapatok közben olyanok, mint a sofőrök a balatoni autópályán. Néha megmagyarázhatatlanul lelassítanak, hatalmas gomolyokat képezve, aztán, minden előjel nélkül vágtatni kezdenek, és elhúznak a francba, hogy a következő kanyarban megint csak kialakuljon a haldugó.

Mivel úgyis csak hajnalban tudnánk elaludni, tegnap éjjel megint nekivágtunk Guruval, hogy a magunk módján mi is bevessük magunkat a dunai fesztiválozásba. Örömmel mondhatom, hogy a ladikkal elérhető területeken nem találkoztunk egyetlen részeg francia turistával sem, ami kifejezetten megnyugtató jelenség volt. Minden francia helyett volt viszont 1,7 millió szúnyog és 3 millió egyéb rovar. Az eredmény egy négykilós süllő és egy közel kettes balin lett. Ágyban vakarózás helyett mindenkinek ajánlom a vízparti vakarózást, ezekben a napokban ez összehasonlíthatatlanul szórakoztatóbb dolog.