150 éves a Pesti Vigadó, és az évforduló alkalmából konferenciát szervezett a Fekete György irányította Magyar Művészeti Akadémia. A megnyitón beszédet mondott még Tarlós István és Balog Zoltán is, tehát ott kellett lennem csütörtök reggel nekem is a Makovecz-teremben.

A tíz évig zárva tartó és a hosszú felújítás után tavaly átadott Vigadót akkor terjedelmes képriportban mutatta be a Cink, abból a beszámolóból csak egyvalaki hiányzott, ő viszont nagyon: maga Fekete György professor emeritus. Ezért is voltam kíváncsi, mivel rukkol elő a magyar művészeti élet teljhatalmú ura most a saját birodalmában.

A negyedik emeleti Makovecz-teremben rendezett konferencia megnyitójába azonban hiba csúszott: Balog Zoltán miniszter úr elkésett! Szerencsére az Antall-kormány egykori szóvivőjét, a húsz év után az MMA szóvivőjeként feltámadó Juhász Juditot nem olyan fából faragták, akit egy ilyen vis maior megoldhatatlan feladat elé állít: a program minimális változtatással haladt előre.

Advertisement

Apropó, Juhász Judit: valószínűleg nincs más olyan kormányközeli szervezet ma, melyet még ennyire át tud hatni az Antall-kormány szelleme, mint az MMA. Talán a sok ősz fej tette, talán a gondolatok áramlása, de a Vigadóban látottak alapján el se hinné az ember, hogy mindehhez akár áttételesen is köze lehet egy pártnak, melynek kulcsszereplői egymást kurvaanyázzák nyilvánosan, miközben itt teljes az áhítat és az egyetértés – és már csak Andrásfalvy Bertalan hiányzik.

Tarlós István lépett a pulpitushoz elsőként, és valószínűleg a kínok kínját élte át, hogy olyan, számára unalmas dolgokról kellett beszélnie, mint a historizáló építészet meg Steindl Imre. Utóbbiak azért kerültek szóba, mert Tarlós az elmúlt öt évben felújított műemlék épületekkel dicsekedett (Ludovika, Várkert bazár, Kossuth tér, Zeneakadémia, Vigadó), majd végigszaladt utóbbi történetén.

Már türelmetlenkedni kezdtem, hogy jön majd be a képbe Fekete György és az akadémia, amikor végre rátért, hogy a Vigadó lehet "a Makovecz Imre által megálmodott Magyar Művészeti Akadémia" helyszíne, és az MMA-ról megtudtam, hogy a tevékenységéhez szükséges "az anyagi források előteremtése sokszor nem könnyű körülmények között" történik, majd köszönetet mondott Fekete György professzor úrnak, amiért a konferenciát megszervezte.

Advertisement

Tarlós arca akkor simult ki, amikor Juhász Judit megjegyezte, hogy a Főpolgármester Úrnak fontos költségvetési tárgyalásra kell mennie, de reméli, még marad pár percig: abban a pillanatban felpattant, és masírozott is ki milliókról huzakodni, ami inkább tűnik testhez álló szerepnek a számára, mint a kulturális örökség méltatása.

És már jött is Fekete György professzor úr, aki kezdésként kétszer is elismételte, mit mondott régen az édesapja ("Minden dolognak egyszer megjön a jelentősége" – ezt mondta), majd érezhető büszkeséggel beszélt a Vigadó épületéről. Ahogy az ember a saját házáról szokott. Megtudtuk, hogy ez az egyetlen kulturális helyszín egész Európában, ahol egy időben hat művészeti ágban is tartható rendezvény, úgymint kiállítás, filmvetítés, színház, koncert, és mondta még a konferencia és a politikai rendezvény funkciót is, de az nem világos, hogy ezeket is művészeti ágnak tekinti-e a professzor.

Fotó: Bruzák Noémi/MTI

Egyébként nagyon kedvesen arról is beszélt, hogy az MMA-ban minden műfajnak helye van, ami hozzátesz a Nagy Egészhez, kivéve az öncélú művészetet és a köldöknézést. Ez volt Fekete György záró gondolata, és ekkor kellett volna jönnie Balog Zoltán köszöntőjének, de a miniszternek még mindig híre-hamva se volt, úgyhogy egy időre Istvánfi Gyula levezető elnök ragadta magához a szót egy 1860-as évekbeli lapszemle erejéig. De aztán nyílt az ajtó, és fiatalos lendülettel besietett Balog Zoltán emberierőforrás-miniszter.

Advertisement

Ő a másik két szónokkal ellentétben frissen és üdén vágott bele a beszédébe, és elmondta, a történelem számára arról szól, hogy a szavaknak súlyuk van. Márpedig Kossuth Lajos itt, ebben az épületben borult le a nemzet nagysága előtt, és ez adja a Vigadó igazi patináját. Nem csoda, hogy Balog annyira szerelmes lett az épületbe, hogy minden egyes minisztériumi ünnepséget itt tartanak! Sőt, folytatta, fantasztikus, hogy milyen élet van a Vigadóban, ahol a külcsín a belbeccsel találkozik, és még csak azt se lehet mondani, hogy az épület a régi fényében tündököl, mert a mai fény- és hangtechnika sokkal komolyabb lehetőségeket biztosít, mint ami elődeinknek megadatott!

A miniszter sugárzó arccal mesélte, hogy itt még a Somogyi Győző-kiállítás utolsó napján is sorba kellett állni, majd hitet tett amellett, hogy a Vigadó által szimbolizált késő reformkori-kiegyezéskori lendület nem fog megakadni, majd még egy Kossuth-idézettel búcsúzott: "Magyarországot a poklok kapui sem fogják megdönteni!"

Ez a lendület rám is átragadt, és a miniszter beszédének végén gyorsan és ruganyosan kisiettem a teremből, ahol kezdetét vette a konferencia. Délelőtt a Vigadó múltjával kapcsolatos előadások lesznek, délután Budapest jelenlegi kulturális értékeiről tartanak majd ilyeneket, köztük olyan nagyágyúk is, mint Szalay-Bobrovniczky Alexandra, Fürjes Balázs és Baán László.

Vissza kellene mennem vajon?