A nap, amikor megtudtam, hogy imperialista bértollnok vagyok

Szokták mondani, hogy a médiamunka átkos dolog, mert eladja magát az ember a kattintásokért, vagy pártoknak kezd udvarolni, aztán nem is veszi észre, és hopp, máris Gyurcsány/Orbán seggében találja magát. Micsoda tévhit, kérem!

Az elmúlt pár hónapban, mióta ezzel próbálkozom, arra jöttem rá, hogy az újságírás inkább egy nagy önismereti tréning, ahol nap mint nap új dolgokra jöhet rá az ember magával és a világgal kapcsolatban. Egy elvarázsolt kastély, egy dzsungel, ahol céltalanul bóklászva balról egy véresszájú Bayer Zsolt-publicisztika vetheti rád magát, jobbról egy elempés hippi indíthat biciklisrohamot – vagy fordítva –, de ha tényleg nem vigyázol, felfal a Galamus-szörny.

Valójában persze akkor indul be a bugi, ha a Kuruc radikálbalos megfelelője indul ellenes harcba. Így tudtam ma meg, hogy igazából

  • kék-fehér hitű demokrata
  • ifjú zsurnaliszta
  • a Brüsszel–Tel-Aviv–Washington tengely bértollnoka

vagyok.

20 évesen!

A Cinkről ezt a találó definíciót adják a kiváló írásban:

A Budapest belvárosában szerkesztett, romkocsmák marihuánafüstjében edződő ifjú zsurnaliszták körömélezőjének számitó CINK jeles publicistája – Szűcs Donát – vallott ma az ő és apanázsolói demokráciafelfogásáról.

A teljes posztot itt olvashatjátok, nem fogjátok megbánni.

Ezúton kívánnék imperialistabarát jó éjszakát a kedves olvasóknak, holnap szebb napra ébred Amerika!