Kiállt a költőien vékony és egészségesen felháborodott fiú a Deák téren összegyűlt párszáz fős diáktömeg elé, aztán belekiabálta a mikrofonba: "XY vagyok, elsőéves hallgató", majd - a tömeg bármiféle bemelegítése vagy figyelmeztetése nélkül - "mondjátok együtt utánam". "Mit fog mondani? Hoffmann Rózsa, a kurva anyád! Takarodjatok? Rög-höz-kötés rab-szol-gaság? Anyád hátán kötlek röghöz?" - találgattam. Hát ennél jobban nem lőhettem volna mellé. A brit humor magyara nagykövete azzal kezdte ugyanis, hogy "Magyar vagyok", majd egyre hosszabb, brutálisan előterjesztésízű, egyre összetettebb mondatokat próbált skandáltatni az akkor még jó kedélyű diákokkal. Amikor azt kellett volna mondanom, hogy "Nem értek egyet azzal, hogy a hatalmi érdekek nyomán irányában börömböröm ezüst nyíl aszfatcsík alpesi valuta folyományként került kialakításra", majd valami még 5 sorral hosszabbat utána, akkor gyorsan leléptem, a hahás tüntetések ugyanis mindig az első beszédig számítanak jó bulinak. 

Itt is király volt a hangulat, talán amiatt a termékeny bizonytalanság miatt is, hogy nehéz volt eldönteni, olyan fotós-újságíró-tüntetés előtt vagyunk-e, amiről diákok fognak tudósítani, vagy fordítva. A fotósok és a stábok éhes hiénaként járkáltak a kisebb csoportokban álldogáló aktivisták között, hiszen még nem történt semmi. Öt percen belül háromszor is az történt, hogy elkezdtem figyelni egy 22-nél idősebb nézelődőt, hátha megtudom, kik rokonszenveznek nem érdekeltként is a diákokkal, de az illető minden alkalommal fogta magát, megpuszilt egy tüntetőt, azt mondta, hogy vigyázz magadra, és hazament. 

 A kábé háromszáz ember halkan beszélgetve álldogált. Tanulniuk kéne a katalánok példájából, akik ilyenkor valamit elkezdenek vassal verni, így az egész már akkor rettentő hatásos, amikor semmi sem történik. 

Advertisement

Aztán a hátam mögött egy ősz hajú úr, aki olyan táblát tartott fel, ami arra kérte H. Rózsát, hogy engedje el az antiszemiták kezét, egy stábnak elkezdte magyarázni, hogy a lányát, akinek két nyelvvizsgája van, a származása miatt nem hagyták továbbtanulni, sőt az oktatásból is kizárták. Hátranéztem, az ember beszélt, a kamera viszont nem forgott, amit ő nem vett észre, viszont mire kettőt pislantott volna, máris ott termett egy anya, akinek kivándorolt a lánya, pedig "nem is vagyunk semmilyen származásúak", majd egy bácsika, aki már hangosan kiabálta, hogy ő világhírű feltaláló, akit nem ismernek el. 

Ekkor jött pár taktusnyi Ring of Fire a hangszóróból, aminek magánemberként örültem, de hamar vége szakadt. A csajok jól néztek ki, a röghöz kötés alkotmányba emelése tényleg tenyérbemászó húzás volt, de tartottam magam az Alapelvhez, így az első szónok hátborzongató tömegmanipulációja közben távoztam. De nem kell megijedni, átadom a szót a téren maradt Klág riporternek a következő posztban.