Örüljek, hogy nem kúrt meg a majom, nevetett a katmandui kocsmáros. Bader, a majomkirály évekig garázdálkodott ott, és bár elpusztult, az a hír járta, hogy egyszer visszatér és lerombolja a várost. Bodolai Bodi László fantasztikus-szomorú földrengés utáni vendégposztja a Cinken.

Megérkezni Katmanduba

„Welcome to Nepal: Tuborg Beer” – ezzel a kezdéssel ismertem meg ezt a nem mindennapi országot, amikor 1991-ben 20 órás himalájai zötykölődés után Darjeelingből az indiai–nepáli határra érkeztünk. A Tuborg-reklám egy óriásplakáton virított, és ez az indiai sörválasztékhoz képest jelentős előrelépést jelentett, ott ugyanis nem nagyon voltak kocsmák, és a piros fácánnal ékesített sörüket csak italkereskedésekben lehetett megvenni, húgymelegen.

Katmandu, Durbar tér

Mindenesetre nemcsak a sör miatt tűnt megváltásnak megérkezni Katmanduba. Nepál kicsit tisztább, kicsit európaibb, mint India, de kicsit indiaibb is, készített fel bennünket a darjeelingi hoteltulajdonos, az egykor angol zsoldban szolgált gurka katona, aki mellesleg fejből felsorolta az Aranycsapat tagjait.

Advertisement

Vannak városok, ahol egy idegen is azonnal otthon érzi magát, nekem ezek közé tartozik Szarajevo, kicsit Kabul és legfőképp Katmandu. 1991-ben a régi királyi palotának is helyt adó Durbar tér környéke, pontosabban a Freak Street hamisítatlan hippitanyának tűnt. Viszonylag olcsó sör, nagyon olcsó hasis, még olcsóbb szállások. A munkanélküli-segélyből élő, kalandvágyó fiataloknak maga volt a Kánaán. Mindezek mellé halálos nyugodtságú, nyitott, békés helyieket és gyönyörű, ősi épületeket, pagodákat képzeljetek el.

A Majom Templom sztupája

A pagodák állítólag ebből a városból terjedtek el. A nyüzsgő sikátorokban évszázados szentélyekbe botlott az ember, minden második sarkon egy mini sztupa, amely állítólag Buddha valamelyik csontszilánkját rejti. Akkor minden vágyam az volt, hogy örökre ottragadjak Katmanduban. Az, hogy reggelente stresszmentesen elbandukoljak a német pékségbe bajor zsemléért, majd a sajtboltba bivalycamambert-ért, és teázgatás után felsétáljak a város fölé magasló buddhista szentélyhez, a Majom Templomhoz, majmokat bosszantani.

Majmokat köpködni

A Majom Templomot tibeti menekültek lakták, ott ettem életemben először momót, ami a gőzölt húsos derelyére hasonlít. A templom lámája egy tízévesforma kissrác volt. A szertartások előtt a szerzetesek seprűvel kikergették a templomból a majmokat és a patkányokat, majd egymást dobálták papuccsal, ha valaki nem jó ütemben verte a dobot, vagy fújta a hosszú dudát. A kiskölyök láthatóan unta az egészet, szintúgy a szerzetesek, és ha elkiáltotta magát, hogy vége, a szerzetesek egymást taposva rohantak ki a teremből. Majmokat köpködni.

Advertisement

Ez a szórakozás nekünk is megtetszett, egészen addig, amíg a kolostor lépcsőjén szembe nem köpött egyik majom, majd 300 méteren át kergetett bennünket vicsorogva, a helyiek őszinte röhögésétől kísérve. A majmok egyébként különös szimbiózisban élnek az katmanduiakkal: elveszik azt, ami szerintük jár nekik, a szerencsétlen lakosok meg beletörődve hagyják ezt.

Hindu aszkéták a Pasupathi templomnál

Sosem felejtem el a jelenetet, amikor egy szerencsétlen asszony két megrakott cekkerrel bandukolt haza a piacról. Néhány majom susmorgott mögötte, majd az egyik utánasettenkedett, felugorva meglökte a hátát, a nő ijedtében elejtett mindent, a másik két majom meg felkapta a szatyrokat, és felrohantak az egyik ház tetejére. Ott osztozkodtak.

Ilyen élmények közepette üldögéltem első Katmanduban töltött hetem utolsó délutánján a kedvenc sörözőmben egy térkép felett, azt számolgatva, hogy kb. Isztambulig elég a pénzem hazaútra, és minden egyes újabb üveg sörrel 200 kilométert veszítek. Sikerült visszainnom magam az iráni–török határig, ahol egy hét múlva jobb híján kiálltam stoppolni az Ararát alá, és a kamion, ami felvett, a Lehel téren rakott ki.

Egy ott ragadt ausztrál hippi

Vissza Nepálba

Húsz évvel később jutottam el újra Nepálba. A főváros arca megváltozott, felfedezték a pénzes turisták. A Majom Templomhoz és a hindi szentélyhez, Pasupathihoz borsos belépőt kezdtek szedni. A sör ára háromszorosára nőtt, de a hippik ugyanúgy ott lebzseltek a Freak Street környékén. Viszont felfedeztünk egy zöld csempés, fürdőszobás, lakható hotelt a Durbar téren, és a később kedvencünkké vált Shiva vendéglőt, ahol a város legjobb bivalysteakjét árulták.

Advertisement

A majmok kikupálódtak, konkrétan a turisták kifosztására álltak rá, láttam menekülni majmot Nikon fényképezőgéppel a kezében is. A gazdagabb turisták a Thamel (tamil) negyedben koncentrálódtak, amely teljesen elveszítette korábbi hangulatát. Viszont minden sarkon lehetett bicajt kölcsönözni, ami azért volt előnyös, mert a majmok így nehezebben érték utol az embert, ha banánt majszolt. Mindenesetre a második találkozásom Katmanduval feledhetőre sikerült.

A Thamel negyedben

De egy 2006-os lehetőség mindenért kárpótolt. Forradalom tört ki Nepálban, a zsarnok királyt elzavarták, a maoista lázadók körbevették Katmandut. Ebbe a helyzetbe csöppentem bele tudósítóként. A Freak Street környékét választottam lakóhelyül, a régi, zöld csempés Shugat Hotelt. A Shiva étterem sem változott, úgy mozogtam, mintha hazatértem volna.

Mad Max

Magam sem értem, hogyan, de két nap alatt szereztem hivatalos nepáli sajtóigazolványt és parlamenti belépőt. Napközben anyagot gyűjtöttem, délután megírtam, hazaküldtem a cikkeket, esténként jártam a várost. Mr. Shugat, a hotel tulajdonosa a Majom Templomhoz járkált ki sportolni, a magas, hosszú, meredek lépcsőn rohangált fel-le, az elképedt majmok között. Rajta kívül csak egy nepáli sportemberrel találkoztam, egy kyokushin karatemester pénzváltóval, aki Budapesten nyert világbajnokságot.

A maoista kocsmáros

Késő este, miután elhalkult a város, egy maoista kocsmárosnál kötöttem ki, elég alkoholista volt, hogy Freak Strret-i kisbolt-kocsma kombóját éjjel is nyitva tartsa. A Thamel negyedbe csak egyszer merészkedtem el, de a városrész egyre inkább Bangkokra kezdett hasonlítani. Az utcán vacsoráztam, mint a helyiek, akik úgy este 6-tól 8-ig hömpölyögtek az óvárosban.

Advertisement

Általában mini saslikot ettem puffasztott rizzsel, pálmalevélben, egy pagoda felső lépcsőfokán, amíg nekem nem esett egy 4-6 éves gyerekekből álló horda, hogy kiraboljon. Csak a kaját szerezték meg, de nagyon riasztó érzés volt ellökdösni őket magamtól úgy, hogy ne sérüljenek meg, miközben karmolásztak és belém akartak harapni. Este 8 után az utcák elnéptelenedtek, és a kóbor kutyák által uralt Mad Max-szerű környezet alakult ki, motorosbandákkal.

A Pasupathi templom

A maoista kocsmárossal gyorsan összehaverkodtam, az ott ragadt és megöregedett hippik is a kocsma előtt szívtak általában, unalmukban a kóbor kutyákkal kergetőztek, és irigykedve néztek rám, hogy van munkám és pénzem sört inni. A kocsmában egy hindu figura és egy volt gurka katona minden este éles politikai vitába keveredett, amibe beszállt a maoista kocsmáros is. Második este feltűnt egy angol csaj is, a nepáli egyetemista barátjával, majd egy jemeni–spanyol párocska egy csecsemővel és egy kutyával, így állandó társaságom lett. Minden nap ott vártak a Shiva előtt, hogy együtt ebédeljünk, az asztaltársaság napról napra népesebb lett, valahogy híre ment a csodabogár magyar ügyvédnek, aki hobbiból újságot ír. Akkor jöttem rá, hogy egyedül a legjobb utazni. Sokkal könnyebb ismerkedni.

A Majomkirály

Az egyik parlamenti nap után szétdúlva találtam a szobámat. Mr. Shugat körülnézet, majd megállapította, hogy a nyitva felejtett ablakon bemászott egy majom, a vizemre és a tartalék banánjaimra utazott. Este elmeséltem a sztorit a maoista kocsmárosnak, aki valami abszintszerű zöld löttyel mérgezte magát. Felröhögött, kérdezte, hogy éjjel is nyitva hagytam-e az ablakot. Az igen válaszon még jobban röhögött.

Koponyát nyit a hentes: a maoista blokád miatti húshiány miatt kincset ért a bivalyagyvelő

Advertisement

Örüljek, hogy nem kúrt meg a majom, csapkodta a hasát. Állítása szerint nagyjából tíz évvel azelőtt évekig garázdálkodott a környéken Bader, a nagytermészetű bakmakákó. A helyiek a gonosz majomkirályról nevezték el. Bader szexuális étvágya kiapadhatatlan volt, azon kívül, hogy fajtársait sem kímélte, először a Durbar tér kóbor kutyáit vegzálta, majd miután azok inkább máshiva költöztek, bemászott a nyitott ablakokon, és bepróbálkozott az ott alvó emberekkel, férfiak, nők, mindegy volt neki. Állítólag a Yeti is egy ilyenfajta frigy gyümölcse!

A vélekedés szerint Bader miatt szoktak át a turisták annak idején a környékről a Thamelbe. A helyi árusok sehogy sem tudták elkapni Badert, arra a következtetésre jutottak, hogy démon, és hívtak egy sámánt Tibetből, hogy űzze el.

A maoista kocsmáros szerint Bader, a nagytermészetű bakmakákó vigyorogva szemlélte a villanyvezetékekről a tigrisálarcban a tűz körül ugráló és óbégató sámánt, majd hirtelen megolvadt a mancsa alatt a magasfeszültségű vezeték szigetelése, és a majomdémont agyoncsapta a váltóáram. Füstölgő teste a tibeti sámán elé esett le.

Durbar tér

Néhány sör után elkezdtem magamban regényt írni egy újságíróról, akit egy katmandui masszázsszalonban elkap Bader és lerendez, és a gonosz majomdémon megszállja szegény embert. Hazamegy Magyarországra, politikai tanácsadó lesz, hatalomra juttat egy diktátor mentalitású figurát, és a tolvaj majomtermészet uralja el az országot. Sajnálom, hogy nem vetettem papírra akkor ezt a látomást.

Advertisement

Shugat urat megkérdeztem reggel, miközben sült aggyal kínált, hogy hallott-e Baderról. Bader a gonosz majomkirály, mondta, és a legenda szerint visszatér délről, Indiából egy majomhadsereg élén, és lerombolja Katmandut. Ha látni akarom még így a várost, utazzak vissza mielőbb.

Szerzetesek a Majom Templomnál

Az utolsó délutánon az angol lánnyal és a nepáli fiúval elsétáltam a Thamel negyedbe könyveket vásárolni. A nepáli srác felajánlotta, hogy mutat egy autentikus helyi kocsmát, ami az 1700-as évektől működik. Bemásztunk egy lyukon a Thamel felé vezető utcán egy udvarba, majd egy másikba, a negyedik udvarban lévő öreg ház emeletén üzemelt a kocsma. Ide vonultak vissza a riksások és a mozgóárusok este, minden töredéke volt a hivatalos kinti áraknak. A kocsmában sejtelmes lampionok világítottak.

A történet vége

Elbúcsúztam Shugat úrtól, majd bementem a maoista kocsmároshoz abszintért, hogy hozok haza ajándékba. A kocsmáros éppen vért sikált a padlóról. A gurka leszúrta a hindut egy órával korábban. A hindu kórházba került, a gurka fogdába. Kezembe nyomott két üveg löttyöt, hogy ajándék, fogadjam el, és utána fogott egy olcsó taxit a reptérre.

Advertisement

A két héttel ezelőtti brutális földrengés utáni képeken keresem a helyszíneimet. A Shugat Hotel és a pagodák összeomlottak, a Majom Templom sztupája melletti szentély szintén. Gyakorlatilag a teljes Durbar tér megsemmisült, és a Freak Street legtöbb háza is.

Igaza volt Mr. Shugatnak. A Majomkirály tényleg visszatért.

Kutyák Katmanduban