A legjobb dolog most a neten: gólyákat nyomkövetni Afrikában

A piros pötty Natália. Azt mindenki tudja gyerekkora óta, hogy a gólyák lelépnek Afrikába, de egész más tudni és egész más nézni a GPS-es hátizsákocskával felszerelt egyedeket a térképen. Natália Aggtelek mellől indult, ma Dárfúrban zabál.

A virtuális madárbámulásban a Satellite Trackingen lehet elmerülni, az oldalt a Magyar Madártani Egyesület fejlesztette EU-s szervezetek támogatásával. Jelenleg kilenc madárfajt lehet követni, összesen 136 egyedet, van köztük egy csomó fehér gólya, néhány fekete gólya – ezek a Duna mentén az ártéri erdőben nyaralnak és az etióp felföldön folytatják a nyaralást –, a horvát partvidéken bóklászó fakó keselyűk, és a még a gólyákénál is vadabb interkontinentális vándorlást előadó vércsék.

A legjobb dolog most a neten: gólyákat nyomkövetni AfrikábanS

Zagyva (a jobb oldali, hátán a jeladó) és társa Görögországban. Fotó: Stavros Kalpakis

Ennél még sokkal érdekesebb és aranyosabb az a határokat nem ismerő lelkesedés, amivel emberek élőben közvetítik a madarak útját. Itt van például Zagyva, egy másik fehér gólya, aki szombaton már az Egyenlítőt is átrepülte és épp a Szerengeti felé tart. Zagyva útjáról olyan posztok születtek, hogy például A görögök megtalálták Zagyvát – társat lelt, jól van! – térképekkel Zagyva egyes napjairól és fotókkal egy görög tengerpartról, amiket egy helyi madarász készített, és látszik, ahogy Zagyva – aki, ugye, nemcsak egy random gólya, hanem egy nagyon konkrét gólya – a parti réten sétál és egy másik gólyával bandázik.

Van persze árnyoldala is az egésznek. Sok gólya nem éli túl a vándorlást és a GPS-es jeladó intim, szomorú közelségből mutatja be halálukat. Szadát egy izraeli halastó mellett sakálok kapták el és ették meg. Pöstényt augusztus 13-án agyoncsapta egy román villanyvezeték. A híres Ménest pedig egyiptomi rendőrök fogták el és vitték be egy fogdába – !!! –, mert kémkedési eszköznek nézték a hátán hordott jeladót. Szabadon engedése után Ménest a Nílus egyik szigetén emberek ölték meg és fogyasztották el vacsorára. Ez sok gólyával megesik, de így térképen egészen hátborzongató, hogy ott a pötty, Ménes utolsó adatcsomaga:

A legjobb dolog most a neten: gólyákat nyomkövetni Afrikában

De Natália jól nyomja. Kuntapolcán – Aggtelektől északra a szlovák határ után a harmadik falu – született idén nyáron, augusztus elsején indult el délre, átrepülte Magyarország keleti felét, át Romániát, Brassótól kicsit nyugatra a Kárpátokat, aztán egyenesen le majdnem Isztambulig, Gallipolinál át a Dardanellák felett, onnan végigment a török partvidéken, augusztus 18-án, bő két héttel indulása után már a szíriai polgárháború közepéből jelentkezett be, Homsz és Damaszkusz között, aztán át a Sínai-félszigeten, Sarm es-Sejk és Hurghada közt átrepült Afrikába, a Nílus völgyét épp csak érintette augusztus 24-én, egy nap alatt átvágott a rettenetes észak-szudáni sivatagon, aztán egy hónap repülés után megállt és végigpihente a szeptembert Csádban, majd tovább, tovább, majdnem a Csád-tóig, és azóta már nem siet, Natália az esős évszakban kizöldült fás szavannákon tolja a kontentot, november elején a Közép-Afrikai Köztársaság érintésével átrepült Dárfúrba, most is ott van, hát nem lennék dárfúri béka.

Vannak gólyák, akik ennél sokkal nagyobb utakat tesznek meg. Oliver például, aki utoljára májusban adott magáról életjelet, nem kanyarodott el Csád felé, hanem Etiópiát, Kenyát, Tanzániát és Zambiát átrepülve egész Zimbabwéig ment. De ha meguntuk a gólyákat, a kék vércsék is odateszik magukat. A Satellite Tracking nyolc kék vércsét követ, az Alföldről induló madarak egyenesen átzúznak a Földközi-tengeren, egyenesen átzúznak a Szaharán, aztán Kamerunt és a Kongót átrepülve valahol Angola és Namíbia határán kötnek ki. Így élt például Csalán, az utoljára 2010-ben bemért tojó:

A legjobb dolog most a neten: gólyákat nyomkövetni Afrikában

A címlapképen Natália és testvérei láthatók a kuntapolcai gólyafészekben.