Pokorni Zoltán csak leporolta ezt a csodálatos kifejezést, az urizálást, amikor egy hónapja odaszólt a Fidesz első vonalában harcoló újgazdag fiatalembereknek: 2003-ban Kovács László akkori külügyminiszter ugyanezzel a szóval járt kulináris kanosszát a söjtöri ebéd után.

Az elfelejtett egymilliárdok, 750 milliós ex-kormányszóvivői vagyonocskák, sokszázezres tanácsadói táskák és mágikusan hízó budai lakások korában elég röhejes belegondolni, hogy 11 évvel ezelőtt fejenként 7300 forintot fizetni egy száz főnek felszolgált ebédért urizálásnak számított.

Advertisement

A Medgyessy-kormány ikonikus ebédje mégis a szocialista dőzsölés szimbóluma lett, annyira, hogy mára részletes Wikipédia-szócikke van. Kovács László pártelnök-külügyminiszter a söjtöri ebéd után játszotta ki a híres virslikártyát – „két pár virsli egy kis mustárral és tormával, és egy szelet barna kenyérrel elegendő lett volna” –, majd a Napkeltében azt mondta, hogy egy nehéz helyzetben lévő ország kormánya ne urizáljon.

Ez az eset ihlette egyébként Szily László riportját, a Prolik homárszószbant, amelyben a szerző a söjtöri ebédet szállító rózsadombi Mágnáskert étterembe látogatott, és mai szemmel különösen értékes kordokumentumot írt a gasztroforradalmacska előtti Budapest ma már hihetetlennek tűnő gasztronómiai sötétségéről. Szegfűgombás libamájjal bélelt, fátyoltésztában sült szűzpecsenye :-DDDDDD