Legalábbis ezt írja friss vezércikkében Lukács Csaba, az újság keménykötésű munkatársa. Nem árt egyébként az egész szöveget elolvasni – mármint, az is érdekes értelmezése a már szanaszét cincált Tusványos-beszédnek –, de a végén csattan a Havasi Bertalan-ostor.

A rendezvény négy napja alatt itt a legnagyobb az egy négyzetméterre jutó politikusok száma a Kárpát-medencében, és ez nem feltétlenül zavaró, de a figyelmes szemlélő egészen érdekes megállapításokat is tehet.

Például azt: a miniszterelnök körül riasztóan megnőtt a meglehetősen szervilis, ám a világ felé buta agresszivitást mutató emberek száma. Ennek a típusnak a jellemző példája a miniszterelnök sajtósa, aki fizikailag is inzultálta kollégánkat, miközben az lenne a dolga, hogy segítse a munkájukat végző újságírók tevékenységét. Mi a magunk részéről jeleznénk: a bunkóság, az agresszivitás, de még a lihegő szervilizmus sem tartozik a polgári, keresztény, konzervatív erények közé.

Éppen azon gondolkodtam reggel, hogy kérek egy interjút a Miniszterelnök Úrtól, amiben – mivel apró-cseprő kérdésekre, mint mondjuk a megszállási emlékmű vagy Szentmihályi Szabó Péter, úgysem válaszolna, hosszú évek óta nem tesz ilyet – kizárólag magasfilozofikus dilemmákat vetnék fel. Azok is izgalmasak mostanában, nem igaz? Nem tudokm, ezek után merjek-e próbálkozni. Mondjuk az esélyek minimálisabbak a minimálisnál – noha mint azt bizonyára már mondtam, régen jól ismertük egymást, legalább tucatnyi kisebb-nagyobb interjúm volt vele, az utolsót 2006-ban, még a Világgazdaságban csináltam csináltuk, ha jól emlékszem.

Advertisement