A kormány seggéből kikandikálva kiabál ​egy tehetségtelen alak

Megszólalt a megszállási emlékmű szobrásza. Először. Párkányi Raab Péter giccsmester B-kategóriás Fidesz-szóvivőt alakít. Összeeküvés-elméletes gyűlölködésben viszont A pluszos. Az üzenet: a szobrom gyönyörű, de a konceptuális-balliberális maffia gonosz, és mindent behálóz.

Még bőven a bemelegítő kérdéseknél tart a közvélemény előtt jórészt ismeretlen Párkányi Raabbal készült interjú, amikor az alany vesz egy nagy levegőt, és minden átmenet nélkül olyat mond, hogy az olvasó hirtelen nem tudja, melyik B- vagy C-kategóriás Fidesz-rohamszóvivőt hallja. Selmeczi Gabriella? Hoppál? Németh Rezsibiztos? Zsigó Róbert?

A szobor körüli helyzet a balliberális bizniszpolitikusok, művészkörök és médiaholdudvaruk aknamunkájának következménye. Azt teszik, amit a választási vereségük után ígértek: mindent támadni fognak, amit a kormány tervez.

Az interjúnak innentől megvan az alaphangütése: aki a megszállási emlékművet esztétikai szempontból próbálja elemezni vagy főleg bírálni, az az Ő zsoldjukban álló kommunista féreg. Párkányi Raabnál nagyszerűbb példát a Fidesz-féle, minden érdemi beszélgetést lehetetlenné tevő, primitív, tényleg pártszóvivő szintű világlátásra nem is lehetne találni.

Alig tudtuk meg, hogy kik az aknamunkások, művészünkből kitör az igazi frusztráció. És elcsattan az első bon mot:

Ennek a filozófiának a gyökere ugyanonnan ered, mint a kommunizmusé: ami egykor létrehozta az elvtársat, mára létrehozta a kortársat.

Hogy mi????????

Igen, sajnos a jól fejlett Művésztelepi Giccsőrfrusztitisszel éllunk szemben, ami a sikertelenebb magyar képzőművészek klasszikus betegsége. Hallgassuk csak a sztetoszkópból kihallatszó fura zörejt!

A kormány seggéből kikandikálva kiabál ​egy tehetségtelen alak

Csak nem? De! Mindenért a Konceptuálisak a hibásak! De miért? És hogy jönnek egyáltalán ide, a megszállási emlékműhoz a konceptuális alkotók? Talán úgy, hogy valamikor régen nem ismerték el Párkányi Raabot, aki azóta is ettől frusztrálódik? Igen!

Szegény ember addig hergeli magát, míg ilyeneket nem mond:

Hamarosan azt az irányzatot, amit én is képviselek, elkezdték tűzzel-vassal irtani. (…) Ma e kör tagjai mondják meg, ki kaphat ösztöndíjat és katedrát, a kiállításoknál pedig bevezették az életről-halálról döntő kurátorok rendszerét.

A képzőművészetben járatlanabb olvasók kedvéért mondom, hogy a kurátorok rendszerét természetesen nem a magyar (vagy nemzetközi) koncepterek találták ki, hanem egyszerűen ilyen szerkezetben működik a mai képzőművészeti élet, bármely stílusban. PRP-t az zavarja természetesen, hogy az ő munkáit nem válogatták be elégszer a kurátorok.

Ezután jön egy különösen ízléstelen rész, amikor egykori főiskolai mesterét, az emlékművét nemrég keményen kritizáló Jovanovics Györgyöt gyalázza.

PRP nem elszigetelt jelenség. A szüleim festők, képzőművészek között nőttem fel, gyerekkorom óta jól ismerem ezt a frusztrált, irigy, a befutottakra féltékeny, őket gyalázó, a hatalomhoz – legyen az komcsi vagy más – azonnal törleszkedő, részegen magyarkodó csapatot, amelyik pont úgy beszél, mint ez a fickó. Az alapszöveg az "EZEK mindent lenyúlnak előlünk", amit minden döccenő nélkül nyomnak akkor is, ha a valóságban bőven kapnak megrendelést. PRP úgy állítja be a mindent monopolizáló, polipszerű csapat tagjának Jovánovicsot, hogy neki több drága köztéri szobra áll, mint az állítólagos Lenyúlónak. Ezek az emberek persze minden hatalmat kiszolgálnak. Nincs árulkodóbb dolog, mint az, hogy miközben Jovánovicsot üti, az interjúban trónra emeli Kiss Istvánt, a legendás überkommunista KB-tagot, az archetipikus urambátyám kommunista kurzusszobrászt, aki ennek a haszonleső csapatnak életpéldát szolgáltatva konkrétan egy kastélyt kapott Tolna megyében a komcsiktól.

Aztán jön a legjobb mondat a Giccsőrtől Aki, Jézusom, Leonardónak Képzeli Magát:

Ha Leonardo ma felbukkanna Magyarországon, simán agyonvernék, és még büszkék is lennének rá.

Ezután jön az interjú vicces része, PRP-t ugyanis szembesítik magával a szoborral, illetve annak műleírásával. Ezt maga az alkotó írta. A szembesítés lényege, hogy Orbán miniszterelnök, amikor már forró lett a helyzet, arról nyilatkozott, hogy Gábriel alakja nem is a magyar államot, hanem a megszállás összes áldozatát jelképezi. De ez persze nem igaz, maga a művész írta le feketén-fehéren. Na, hogyan old meg egy ilyen kutyaszorítót egy igazi ánuszlakó?

Mindenkit arra kérek hát, hogy ne egy hevenyészett műleírásból, de ne is egy fekete-fehér torzított látványtervből, hanem az elkészült műből ítéljen. Annál is inkább, mert a műleírások a hivataloknak készülnek, "regisztrációs" szerepük van, és nem hasznáhatók az alkotás egészének bemutatására.

Erre azért tényleg nem nagyon vannak szavak.

De a legjobb talán ez:

PRP: (…) a birodalmi sas – ami a vádakkal ellentében, nem is birodalmi sas.

Heti Válasz: A műleírásban birodalmi sas szerepel.

PRP: A valóságban nem az.

A végén még kiderül, hogy a megrendelő eredeti terve szerint a szoborcsoport bal és jobb oldalára felvésték volna a megszállás balos és jobbos áldozatainak a nevét, oldalak szerint listázva. Istenem de kár, hogy végül letettek erról az eszement tervről!

A végére még egy gyöngyszem:

A nonfiguratív szobor lehet nagyon jó, de egy gond van vele: mindenki azt lát bele, amit akar.

Ezután levezetünk azzal, hogy ha nem ő kapja a melót, a balliberális maffia kétmilliárdot nyúlt volna le a projetktből az államtól.

Ki mondja meg PRP-nek, hogy öt éve a gazdái vannak hatalmon, megnyerték a kultúrháborút, és előre kéne állítania az órát?