Volt egy olyan kérdés a kora reggeli érettségis posztom alatt, hogy vajon a cinkes szerkesztők meg tudnák-e csinálni az írásbeli érettségiket. Hát ami engem illet, a mateket biztosan nem, a történelmet is neccesen, de a magyarral, asszem, megbirkóznék. Hála Bodor Ádámnak!

A feleségem küldte át még reggel a témákat, és azt is mondta, hogy az ő iskolájukban állítólag sokan választották az egyik legmenőbb magyar kortárs író viszonylag régi novelláját.

Advertisement

Hát kíváncsi vagyok, hogy az egyebek közt ezen a linken is elolvasható szöveg – amit nagyon is érdemes elolvasni, hiszen igen erős – mit mond 18-19 éves fiataloknak, de hátha sokat.

Bodor Ádámot egyébként – erről itt már írtam az említés szintjén – nagyon szeretem, úgy sejtem, mindenét magamévá tettem az idők során, de erre az Állatkertre szóról szó azért nyilván nem emlékeztem. A Sinistra körzetre, A Verhovina madaraira és A részlegre viszont sokkal jobban – a hosszabb művek inkább megmaradnak –, ám annak külön örülök, hogy a történtek után kénytelen leszek jó sok év után ismét levenni a Vissza a fülesbagolyhoz c. novellagyűjteményes kötetet. Plusz öröm, hogy a magyarérettségin kedvenc határon túli magyar íróim közül még egy felbukkant, mégpedig a felvidéki Grendel Lajos. Remélem, a következő ezek után már tényleg Gion Nándor lesz!

Olvassatok mindennap!