Nyolc évvel ezelőtt mindent megírtam, amit David Eugene Edwardsról és a Woven Handről gondolok. Jó, hogy sok idő eltelt azóta, és a zene valahogy zajosabb és extatikusabb lett, de a lényeg nem változott. A lényeg, hogy milyen sűrű és erős is ez.

Mindezt azért jegyzem meg most így viszonylag röviden, mert megjelent a Woven Hand új lemeze még április végén – ja igen, megszoktam még régen, hogy külön írom az együttes nevét –, Refractory Obdurate címmel, azóta hallgatgatom, és azt kell mondjam, hogy nagyon jó. Elsőre kicsit hiányzott az a régi letisztultság – mint ami pont a 2006-os Mosaicot jellemezte például –, de másodjára, főként sokadjára megszoktam. Csak klassz dalok vannak rajta.

Advertisement

Az a helyzet, hogy a 2004-es Sziget óta nemigen volt DEE-koncert Budapesten, amin nem lettem volna ott. Jövő szerdán megint jönnek, a Hajón rendeznek Woven Hand-hangversenyt, és ez kimarad nekem, aznap, ha minden jól megy, elrepülök Minszkbe. Az egyik szemem sír, a másik nevet, muszáj volt döntenem valahogy. Úgyhogy menjetek el az estre helyettem is, egészen biztosan megéri, higgyétek el.

Itt van a teljes lemez most: