Ilyet tényleg nem mindennap látni. Szőnyi Szilárd, a Heti Válasz melegügyi szakértője balliberálisozásra használja a pannonhalmi botrányt, majd név szerint lebuktatja a rendőrség által még nem is vizsgált szerzetest. Aztán bevallja, hogy egy pedofil papot fedez.

Jelentem, pillanatnyilag kifogytak a jelzők.

Itt a Cinken jellemzően az on- és offline világ furcsa, vicces, bizarr, lenyűgöző vagy felháborító jelenségeiről posztolunk, így nem ritkák a színes jelzők és más verbális tűzijátékok. De arra, amit Szőnyi Szilárd a valasz.hu-n művelt, éppenhogy vannak szavak.

Advertisement

Emberünk, a Válasz ismert melegszakértője a pannonhalmi diákzaklatós botránynak esett neki a maga összetéveszthetelen módján. Az eset ismertetése után Szőnyi beröffenti a buziturbót: a bencések lebukott szerzetese költő volt, de nem akármilyen, hanem liberális költő. Innen igazából nem is kéne folytatni, hiszen azt minden Szőnyi Szilárd tudja, hogy liberális = pedofil fartúró. De Szőnyi nem áll le itt: többször megismétli, ha elsőre nem esett volna le, hogy a lebukott szerzetes a liberális, sőt balliberális sajtó kedvence volt.

ÉRTED? LIBERÁLIS! NEM VÉLETLENÜL.

Van itt minden: magvetőzés, krétakörözés. Szőnyi Szilárd előtt ezt az ádáz magyar kultúrharcban is nagyon ritka szélsőséget Semjén Zsolt képviselte, aki 2005-ben azt mondta egy beszédében, hogy

aki azt szeretné, hogy a tizenéves fia első szexuális tapasztalatait egy szakállas bácsitól szerezze, szavazzon nyugodtan az SZDSZ-re.

De ő legalább nyíltan pártpolitikai- és kampánycéllal beszélő politikus volt. Szőnyi pedig újságíró. Semjén legalább egy konkrét politikai pártot bélyegzett meg, Szőnyi egy egész kultúrkört próbál egészen kivételes primitívséggel bemocskolni. Semjén egyenesen megmondta, hogy az SZDSZ pedofil, de minimum támogatja a dolgot, Szőnyi így célozgat:

Olyannyira, hogy az egyik legliberálisabbnak elkönyvelt bencésként bérelt helye volt a Beszélőben, a Magyar Narancsban, a Népszabadságban, az Élet és Irodalomban – az említett orgánumok interjúban szólították meg és/vagy közölték verseit –, kötete pedig a szintén balliberális műhelyként ismert Magvető Kiadónál jelent meg.

De nincs itt vége!

Szőnyi idéz a vélt bűnös egy homoerotikus verséből, majd arra hivatkozva, hogy azt kommentelők úgyis megírták, kiírja a nevét. Megnéztem a linkjét, a “lebuktatást” egy olyan Mandiner-kommentre alapozta, ami úgy kezdődik, hogy

ez nem csupán nyomorult bohóc, hanem egy minden hájjal megkent buzi, ismerem személyesen.

Azt hiszed, nincsen lejjebb! Naná, hogy van. Szőnyi zárásnak elmeséli, hogy ismer olyan papot, akiről feltételezik, sőt “alapos a gyanú”, hogy kisfiúkat és kislányokat simogat, de senki sem szól, hiszen az egyrészt kínos lenne, másrészt szegény atya maga is szenved a pedofil vágyaitól, amit méltányolni kell. Nem hiszed el? Tessék:

A lecke persze nem csupán Pannonhalmának van feladva. Magam is ismerek olyan, gyermekekkel is foglalkozó egyházi intézményt, ahol alapos a gyanú: az oda bejáratos – egyébként nagyszerű – pap nem csupán atyai kedvességből ülteti néha az ölébe vagy simogatja meg a kisfiúkat, kislányokat. Szóvá tenni az ügyet, akár neki, akár a felettesének azonban roppant kínos, hiszen kézzelfogható bizonyíték sokszor nincs, és senki sem szeretne ártatlanul meghurcolni valakit, aki esetleg maga is szenved „illetlen” vágyaitól, és alkalmasint sokat is tesz a leküzdésükre.

Olvasóként nagyon örülök annak, hogy léteznek ennyire önreflexió – és az írásaikat figyelő józan szerkesztő – nélküli újságírók, mert ennyire durva dolgokat amúgy maximum fikciós művekben olvashatnék.

Advertisement

Szőnyi Szilárdról ezt írtam, miután egy piarista szerzetesnek kellett leoltania buziügyben rendszerváltó hangulatba került hősünket.

Ezt meg akkor, amikor a Charlie Habdo-mészárlás ügyében írt egészen elképesztőt.