Gävlei szalmakecske, mi? Hetek óta nézem munkába jövet ezt a hasábfa-karácsonyfát, és soha nem akartam semmit annyira felgyújtani, mint ezt. Most megtudtam, hogy mindez nem véletlen.

Ötezer fahasábból építette a 11 méter magas karácsonyfát az Erzsébet tér sarkára a Hello Wood építészeti-művészeti csoport, és már az első pillanatban fel akartam gyújtani. Nem szenvedek kóros piromániában, egyszerűen csak azt éreztem, hogy így lenne harmónia a világban. Ahogy a kékuszonyú tonhalat úszásra, a kenyai felföldön élő kalendzsineket hosszútávfutásra, a kolibriket lebegésre, a nagy állami építkezések alvállalkozóit pedig a közpénz ellopásra, úgy ezt a fát arra teremtette a jóisten, hogy irtózatosan jól égjen. Nézzük csak meg közelebbről:

Ez egy óriási kályha. A köpenye tűzifa. Belül üres, szabadon áramlik a levegő, amiből az alján hagyott ajtón át végtelen mennyiségű utánpótlás van. Aki ránéz erre, és nem arra gondol, hogy mennyire tökéletes lenne felgyújtani, annak valami baja van. Péntek délután anyámmal sétálgattunk a városban, mindezt neki is kifejtettem. Egy kicsit furcsán nézett rám.

Advertisement

De igazam volt! Ma jelent meg az MTI-ben, hogy az alkotást alkotói is felgyújtásra szánták, csak nem egyben, hanem darabokban: januárban az egészet szét fogják szedni és rászorulóknak ajándékozzák tűzifaként. A világban harmónia lesz, és ezt mi sem mutatja jobban, mint hogy ebben a pillanatban Dmitrij kollégám betette az irodában a Prodigy Firestarter című számának Sepultura (update: és Les Tambours du Bronx-)-átdolgozását:

Fotók: Mohai Balázs/MTI