A Titanic is csak olyan, mint bármelyik másik filmfesztivál. Vannak filmek, amik érdekesek, vannak filmek, amik különlegesek, vannak, amik rettenetesek, és vannak, amik kihagyhatatlanok. Az utóbbiból itt van tíz.

A filmeket az Urániában, az Örökmozgóban, a Toldi moziban, az A38 hajón és idén először a Puskinban lehet majd megnézni. Ha eddig nem vettél elővételes jegyet, akkor mától minden filmre a belépő 1100 Ft . A fesztivál Facebook-oldala itt érhető el.

A 237-ES SZOBA / RAGYOGÁS

A kedvenc filmem idén. A 237-es szoba kétfajta embernek való: annak, akinek volt már valaha totálisan eszement elmélete egy filmről és annak, aki már messziről röhög, amikor ilyenekről hall. Ez a dokumentumfilm (?) pár megszállott elméletgyártó gondolatait illusztrálja, csak történetesen ezek a gondolatok nem a gyíkemberek invázióival vagy alakváltó földönkívüliekkel kapcsolatos, hanem a Ragyogással. Azt gondoltad, hogy a Ragyogás egy nyílegyenes történet, amiben semmi rejtett szimbolika nincsen? Hát barátom, akkor nagyot tévedsz, legalábbis a 237-es szoba interjúalanyai szerint. Akiket ráadásul sosem látunk, ugyanis a rendező, Rodney Ascher nagyon cselesen nem mutatja őket, csak a mondanivalóikat illusztrálja Stanley Kubrick filmjének képsoraival. Bónuszként a Titanicon levetítik a Ragyogást is, ugyanis a filmnek Magyarországon csak videó-, és DVD-premierje volt, moziban hivatalosan nem mutatták be. De majd most, 2013-ban!

AZ ÖLÉS AKTUSA

Ha esetleg lemaradtál volna a Ha érteni akarod a világot fesztivál vetítéséről (mint ahogy én is elbénáztam), akkor itt a lehetőség, hogy bepótold. Az ölés aktusa talán az egyik legjobban hájpolt dokumentumfilm mostanában, főleg a témája miatt: indonéz halálbrigádok rehabilitált vezetői filmesítik meg benne a saját tömeggyilkosságaikat. Werner Herzog és Errol Morris is imádta, és ha ez a két ember egyetért valamin, akkor már lehet gyújtani a tüzijátékok kanócait.

CHARLES BRADLEY: SOUL OF AMERICA

Charles Bradley, a soul fekete hattyúja keserves utat járt be a sikerig. Pontosabban majdnem egy egész életet: első lemeze 63 éves korában jelent meg, de annyira időtlenre sikerült, hogy akár kijöhetett volna 1963-ban is. Bradley a legtöbb trükkjét James Browntól tanulta, de az életútját és az abból fakadó, fájdalmasan őszinte dalokat nem. Nekem volt szerencsém tavaly látni őt egy fesztiválon, és két perc sem kellett, hogy odaszögezzen. Remélem ez a dokumentumfilm vissza fog adni bármit is Bradley színpadi jelenlétéből és nem sikálja el a fájdalmas múltját.

CITADELLA

Kisköltségvetésű ír horrorfilm egy agorafóbiás férfiről, akinek a szeme láttára támadták meg a terhes feleségét, majd most évekkel később a lányát is célba veszi ugyanaz a banda. Hirtelen megjelenik az életében egy törődő nővér és egy agresszív pap, akik mindketten a saját hasznukra akarják felhasználni az érzelmeit. Elég izgin néz ki!

DROGHÁBORÚ

Johnnie To az egyik legjobb filmrendező a világon és én ebban annyira biztos vagyok, hogy akár kőbe is vésetném, azt a követ meg kiállítanám a kertembe. Folyamatosan dolgozik, majdnem minden évben kijön filmekkel, amik szinte egytől-egyig zseniálisak. Vagy csak pont az én frekvenciámra lettek hangolva, nem tudom. Azt viszont igen, hogy a Száműzöttek című filmjét ajánlottam a Sight & Sound 2012-es listájára. Ennyire komolyan veszem a To-rajongásomat. A Drogháború meg pont úgy néz ki, mint azok a véres, kegyetlen, epikus filmek, amiket az Election első és második részével, valamint pont a Száműzöttekkel maga mögött hagyott maga mögött hagyott.

FELTÖRŐ SZÍNEK

Shane Carruth 2004-ben a Találmány című, furmányos időutazós sci-fijével kultuszt gyűjtött maga köré, aztán azóta néma csend. Egészen pár hónappal ezelőttig, amikor híre kelt a Feltörő színeknek és a hasonlóan fejvakartató, de magával ragadó történetének. Én nem tudom pontosan, hogy miről szól, és addig nem is akarom megtudni, amíg ki nem jöttem a moziból, bár ha lehet hinni a külföldi kritikáknak, akkor sem biztos, hogy minden tudás birtokában leszek.

FELOLDOZÁS

Ti is szeretitek azokat a filmeket, amikről jobb semmit nem tudni előre, hogy még izgalmasabb legyen beülni rá? Mert én nagyon! Egy hátulütője van az egésznek, hogy nem nagyon lehet így írni róluk semmit, maximum annyival lehet elintézni, hogy a Feloldozás egy olcsóbb Cabin In The Woods, mert én is ezt olvastam valahol, de többre nem is vagyok kíváncsi egyelőre.

HALOVÁNY

A Betolakodó rendezőinek új filmje. Ha valaki nem látta volna a Betolakodót, de úgy érzi, hogy horrorfilmmel nem lehet kiakasztani, akkor fusson neki és mondja meg, hogy mennyire készítette ki. Ha valakit nem zavarnak a spoilerek, azt is elmondom róla, hogy Beatrice Dalle ollóval vág ki egy magzatot egy szerencsétlen terhes nő hasából a végén. Azt vitatom, hogy mennyire jó film, de azt nem, hogy nagy hatással van az emberre. Ha a Halovány képes hasonló reakciót kiváltani a nézőből, már megérte elhozni.

HÖLGYEK A PÁCBAN

Whit Stillman az a figura az amerikai filmkészítésben, aki hogyha az internet korában kezdett volna el filmeket készíteni, legalább akkora piedesztálra lenne emelve, mint Wes Anderson és legalább anyi szöveges GIF-készülne a filmjeiből (Azok a New York-i báléjszakák, A diszkó végnapjai), mint mondjuk a Django elszabadulból. De Stillman 1998 és 2011 között nem csinált semmit, úgyhogy gyakorlatilag pont kikerülte az internet csodáját, mondjuk a filmjei is eddig mind régimódi dolgokról szóltak, régimódi formában. A Hölgyek a pácban főszereplője viszont Greta Gerwig, a kétezres évek Chloe Sevigny-je, szóval lehet, hogy valami magyar GIF-gyáros csinál belőle valami vicceset, ha hazaért a vetítésről.

THE MASTER

Ne kerüljük a forró kását: aki akarta, az már letorrentezte a Mastert. Nincs ebben semmi szégyelnivaló, Kelet-Európában így mennek a dolgok sajnos. De ha van film, ami megérdemelné, hogy ne laptopon, de ne is tévén nézzük, az Paul Thomas Anderson filmje, a 65mm-es nyersanyagra forgatott történet ugyanis olyan gyönyörű képekkel dolgozik, hogy egy bluray riptől is néha felsikkanthat az ember. A sztori az más tészta, azt vagy lesöpörjük magunkról, vagy még hosszú hónapokig gondolunk rá és elemzgetjük (én az utóbbi mellett vagyok, bár inkább csak rágondolok, mint róla gondolkodok). A Master - nincs erre jobb szó - egyszerűen kurva jól fog kinézni.

Advertisement

És ha valakinek ez nem elég, mert mondjuk bolondul a cseh filmekért, vagy követeli rajtam az izlandi thrillereket, az nézegesse meg a ma induló fesztivál katalógusát.

(Ez a poszt eredetileg a Filmkolónián jelent meg.)