Néhány napja fültanúja voltam, ahogy egy utcán ácsorgó társaság egyik tagja igaziból így hivatkozott egy trafikra. És nem is ez az egyetlen példa arra, ahogy a politikai műnyelv beeszi magát a civilek agyába.

Talán semmihez nem ért annyira a jelenlegi uralkodó osztály, mint a nyelvi manipulációhoz, annak is ehhez az úthengerszerű válfajához – a polgár óta szavak és nevek tucatjai rekontextualizálódtak. Olyanok ezek, mint a beszélt nyelvvel terjedő agyvírus Neal Stephenson híres regényében, a Snow Crash-ben: aki meghallja, óhatatlanul a hatása alá kerül.

Advertisement

Különösen elkeserítő ez olyan emberként, aki mindig is szeretett szavakat egymás mögé pakolászni és nézni, mi sül ki belőlük. És az az igazán szomorú, hogy még művelt, intelligens, gondolkodó embereknek is ezek a szörnyű műszavak adnak referenciapontokat – minden ironikusan használt jobbanteljesíttel igazából az agyvírusok tenyésztői nyernek.

Néhány további példa:

  • Az anyám, aki a Zrínyi utca Roosevelt téri végében dolgozik, azt mondta egyszer, hogy találkozzunk a Széchenyi téren. Fogalmam nem volt, hogy miről beszél, aztán sajnos hirtelen rájöttem.
  • A csajom azt mondta, hogy egyszer hallott valakit a piros metrón Széll Kálmán térként hivatkozni a Moszkvára, de ezt azért még én is nehezen hiszem el.
  • A Klág azt mondta, hogy ő szinte kényszert érez, hogy nemzeti dohányboltként hívja a trafikokat, így, mindkét szót tagoltan végigmondva, ahogy József Attila nevét sem lehet lerövidíteni.

Tegye ön is a dolgát, ha hallott ilyeneket, írja meg válaszban!