Bezártak az iskolák, kiürülnek a munkahelyek, megtelnek az utcák, besűrűsödnek a vízpartok. Június második felére végre megérkezett a N.Y.Á.R. és jött vele legjobb haverja, B.U.L.I. is. Meg a kellemetlen unokatesója, az I.Z.Z.A.D.Á.S., de az most mindegy.

De mire fog menni idén nyáron a legnagyobb buli? Ezt akarom tőletek megtudni. Én összeszedtem magamnak tizenegy számot, amit tutira fogok hallgatni vonaton/kocsiban/vízparton/biciklin, ha éppen Boglárról megyek át Szemesre, vagy csak irtózatos bulit akarunk majd rendezni a haver nyaralójának hátsó kertjében.

A tizenegy szám viszont az én ízlésem és nem a tiétek.

Forradalmi újítás a Cinknél, hogy most már tudunk berakni szavazógépet a posztokba, úgyhogy mondjátok meg, hogy szerintetek melyik lesz az a szám, amit rogyásig fogtok hallani augusztus 30-ig, utána meg még pár hónapig fogalmatlan reklámokban, később meg az I Remember 2013 mixekben. És ha nincsen ezek között olyan, ami szerintetek szólni fog minden vándorvidámparkban és fröccsözőben, akkor kommenteljétek be, hogy ti mire gondoltok!


A$AP ROCKY: WILD FOR THE NIGHT (FEATURING SKRILLEX & BIRDY NAM NAM)

Ebben már kapásból ott van a featuring után, hogy Skrillex, szóval már az előadó garantálja, hogy olyan lenne, mintha megennél két kosárnyi pattogóscukrot. Viszont Skrillex sikálós süvítéseire majdnem egy percet kell várni, addig meg hallgatni kell az Egyesült Államok egyik legdivatosabb rapperét, A$ap Rocky-t, aki torzított dörmögő hangjával fenyegetőzik. Hát itt nincsen szépelgés valami negyven éves kelet-európai számmal, az biztos!

Bulifaktor: 8/10

Slágerfaktor: 6/10


CHVRCHES: GUN

Szembe kell nézni a ténnyel, Magyarország zenei ízlése nagyrészt a nyolcvanas évekből jön, én például most hétvégén tudtam meg, hogy az egyik legismertebb magyar filmrendező, akiről biztos nem gondolnánk ilyesmit, hatalmas Depeche Mode-rajongó. A kicsit idegesítő nevű Chvrches Gun című száma majdnem olyan, mint amikor még Vince Clarke a DM-tagja volt (értsd: még jó volt a Depeche Mode), azzal a különbséggel, hogy egy cukimuki lány énekel egy jövőbeli heroinista helyett. Ha ebből nem lesz fiatalos reklámzene, akkor semmiből.

Bulifaktor: 6/10

Slágerfaktor: 7/10


CLASSIXX: ALL YOU'RE WAITING FOR

Tapasztalatból mondom: lehet, hogy a Classixx száma lassabb annál, mint egy általános buli pörgéshatára, de a refrénjére még egy csomó félrészeg lánybúcsúzó is képes meglódítani magát és nem valami latinost kérni. A Classixx egyébként két srác Los Angelesből, a mikrofonnál Nancy Whang, aki a megboldogult LCD Soundsystemnél billentyűzött.

Bulifaktor: 7/10

Slágerfaktor: 7/10


DAFT PUNK: GET LUCKY (FEATURING PHARRELL)

Jó, nyilván most dőlt el a kérdés. A Get Lucky már akkor sláger volt, amikor mindenki azt hitte, hogy egy reklámzene az új albumhoz. Aztán kiderült, hogy nem az, hanem az első és valószínűleg utolsó sláger egy olyan lemezről, amin a többi szám egyáltalán nem ilyen. A Get Lucky könnyű, röhejesen egyszerű, repetitív, tele van különböző dúdolható részekkel, gyakorlatilag verhetetlen sláger idén, az egyetlen hibája, hogy nem igazán lehet rá elveszteni az eszed, csak finoman rázni magad. Na jó, van még egy hibája is, a kereskedelmi rádiók rekordidő alatt találtak rá és még a kánikula előtt szétjátszották.

Bulifaktor: 8/10

Slágerfaktor: 10/10


DISCLOSURE: WHITE NOISE (FEATURING ALUNAGEORGE)

A White Noise egy alattomos, fülbemászó dolog, és itt a fülbemászás azt jelenti, hogy ha egyszer már hallottad, akkor az utcán sétálva fülhallgató nélkül is lehet hallani azt az istenverte puttyogást. A Disclosure két, pofátlanul fiatal tagja (egyikőjük 19, a másik 23) egyébként már most az angol popzene megújítói, pedig csak pofonegyszerű számokat énekeltetnek el jó vendégénekesekkel. Oké, meg a basszusok is fontosak. Azok a súlyos a basszusok.

Bulifaktor: 8/10

Slágerfaktor: 9/10


JAGWAR MA: THE THROW

Ha esetleg szeretsz batikolt pólóban visszafogottan bulizni, akkor ezt az ausztrál zenekart neked találták ki. Azt sem tudom pontosan, hogy milyen zenét játszanak, és nem azért, mert nincsen erre elégséges szókincsem, hanem mert a lemezükön úgy veszik a kanyarokat a stílusok elágazásainál, mint egy részeg budapesti rendőrkapitány. A The Throw például úgy indul, mintha valami gitáros popszám lenne a nyolcvanas évekből, aztán nem sokkal később már bugyognak a szintik és táncritmust köpködnek a műdobok. És ez még semmi, az albumon majdnem kétszer ilyen hosszú ez a szám. Sajnos viszont tuti győzködni kellene a haverjainkat, hogy hadd tehessük be ezt a Ranger Rover hifijébe, és biztos kivennék 20 másodperc után azzal, hogy mi ez a hatalmas ratyiság, hol a drop?

Bulifaktor: 3/10

Slágerfaktor: 6/10


KANYE WEST: NEW SLAVES

Milyen menő lenne, ha egy buliban valaki ezt a számot betenné, aztán három percig mindenki ökölbe szorított kézzel vicsorogna egymásra addig, amíg el nem kezdődne a Gyöngyhajú lány. Ekkor aztán mindenki elernyedne, az arcok kisimulnának, megölelne mindenki mindenkit, budai pestit, elempés kereszténydemokratát, cigány jobbikost, és most egy pillanatra elképzelem, hogy létezik ilyen buli ahol ezek mind ott vannak és valaki beteszi a New Slavest.

Bulifaktor: 3/10

Slágerfaktor: 8/10


TEAM ROCKIT: AURA

Most megpróbálom divatos kifejezéssel piccselni azoknak a Team Rockitot, akinek fingja nincs a göteborgi zenei színtérről, ami gyakorlatilag mindenki: a Team Rockit olyan, mint a Die Antwoord, csak nem rémisztő és fárasztó, hanem halálkomolyan szentimentális. A Team Rockit olyan, mintha a Belga megtalálta volna a demók és az első nagylemez között a spirituális megvilágosodást. A Team Rockit olyan, mintha valaki a pozőrködést Scooter-féle trance-szintikkel akarná megsemmisíteni. A Team Rockit Aurája a legjobb nyári sláger lehetne, ha nem svédül karattyolnának benne.

Bulifaktor: 10/10

Slágerfaktor: 2/10


THUNDERCAT: OH SHEIT IT'S X

A funky sajnos már régóta azt jelenti Magyarországon, hogy Back II Black, kivéve a nagyon underground tánczenei hepajokon, ahol meg tökmást. Thundercat egy basszusgitáros csávó művészneve, aki néha egészen fura, majdnem megvetendő jazz-szerű számokat ír, néha meg ilyen fánki slágereket arról, hogy azt sem tudja hol van, annyit MDMA-zott. Ezzel meg biztos több magyar képes együttérezni, mint azzal, hogy a feketéket még mindig elnyomják nyugaton.

Bulifaktor: 8/10

Slágerfaktor: 8/10


TODD TERJE: STRANDBAR (DISKO)

Todd Terje tavaly az Inspector Norse-szal már megvásárolta magának legalább öt évre előre a nyarakat, ennek ellenére június elején sikerült kiadnia egy olyan számot, amiben benne van az is, hogy STRAND meg az is hogy BÁR. És olyan is. Biztos sok DJ fogja lejátszani nyáron, de rádiókban tuti csak éjjel fog menni. Azért, mert nyolc és fél perc és azért is, mert egy büdös énekhang nincs benne. Dehát a napsütéshez sem kell angyali kórus, hogy élvezzük. Ha bármikor a nyáron homokjáró-versenyt rendezünk, akkor ennek kell bömbölni egy boomboxból.

Bulifaktor: 8/10

Slágerfaktor: 5/10


VAMPIRE WEEKEND: DIANE YOUNG

A Vampire Weekend régen olyan volt, mintha Paul Simont akarná utánozni egy csomó nyegle, jólöltözött fiatal, a harmadik albumukra eltűnt belőlük ez a nagy másolásvágy és csináltak egy akkora slágert a fehér felső középosztály problémáiról, hogy egy Apple-bolt fala adja a másikat. A Diane Young rövid, pörgős, van benne olyan divatos dolog, mint az énektorzítás a refrénben, van benne egy kis zajos megőrülés, de pont annyira, hogy ne zavarjon a yachton senkit.

Bulifaktor: 6/10

Slágerfaktor: 7/10

Címlapkép: NAK (via Spring Breakers)