Óriásit megy ma a police.hu, most Urbán Tamás veterán bűnügyi fotóriporterről közöltek sztorizós cikket.

Urbán Tamás, az Ifjúsági Magazin és a Blikk egykori fotóriportere kitüntetést kapott Pintér Sándortól. Ez nem érdekes, minden más viszont igen, ami vele történt. Ő többek között a rendőrségi helyszínfotózás és a börtönriportok nagymestere, így tele van sztorikkal. Ebben a cikkben kapásból elszór egyet:

Készítettem sorozatot mentősökről, prostituáltakról, börtönlakókról, tetovált emberekről. Utóbbi két téma metszetét a már elhunyt, magyar Pillangóként híressé-hírhedtté vált elítélt jelentette, akivel olyan viszonyt sikerült kialakítanom, hogy végrendeletében engem nevezett meg gazdagon tetovált bőre örökösének.

Szabadulásakor én mentem érte autóval Szegedre. A fővárosba visszafelé jövet annyit mondott, menjünk az Ócsai útra. Kérdeztem, hogy miért. „Megölöm a bátyámat!” – felelte. Sikerrel beszéltem le szándékáról.

Ez annyira felkeltette az érdeklődésemet, hogy elkezdtem utána keresni, és Urbán saját weboldalán meg is találtam a sztori kicsit bővebb változatát:

Pillangóval később is találkoztál. Mennyi időt töltöttél vele?

Körülbelül két évet. Mint mondtam, Szegeden ismerkedtünk meg, az egyik szabadulása előtt. 1954-ben született, összesen tizenhét évet ült börtönben, piti dolgokért. Először a féltestvérbátyja nyomta fel azzal, hogy egy fiatalkorút megrontott. Amíg bent volt, az Úri utcai lakásukat a bátyja eladta, és a pénzből egy fillért sem adott neki. Amikor szabadult, én vártam a kapunál. Kérdeztem, Feri, hova menjünk, azt mondta, a féltestvéréhez, mert meg akarja ölni. Persze lebeszéltem róla. Viszont sikerült megnyerni Strasser Tibor ügyvédet, hogy indítson pert az eladási ár feléért, és Ferinek lakást tudjunk venni, különben két hét múlva megint visszakerül a börtönbe. Emlékszem, Szentendrén, egy étteremben találkoztunk, hogy megbeszéljük a részleteket, nagyon elegáns hely volt, szerintem rajtunk kívül csak külföldi vendégekkel, el lehet képzelni az arcukat, amikor mi ott Ferivel megjelentünk. A per elindult, végre egyszer nem Feri volt az alperes! Két éven át szinte naponta fölmentem hozzá. Én voltam a pártfogója, annak idején én vettem föl a rabkeresetét, úgy állapodtunk meg, hogy mindennap adok neki belőle összeget, nehogy egy nap alatt elverje, ő meg cserébe megírja a élettörténetét. Grafomán volt, jó stílusban írt, amikor fölmentem, megmutatta, amit előző este írt vagy a rajzolt, és közben persze fotóztam. Minden héten legalább három új csaja volt, és nem is rosszak, imádták őt, pedig némelyiket jól megverte. Néha föllépett a Sziámival, írt is egy-két számot, amit együtt énekeltek. Amikor Németországban dolgoztam, megint bebukott, meggyőződésem szerint ártatlanul, a Fekete Lyukból eltűnt néhány hangszer, rákenték, és kapott vagy két évet. Amikor kijött, elintéztem, hogy kaphasson útlevelet, ki akartam vinni egy tetováló fesztiválra, de az útlevél azóta is nálam van, mert Feri egy napon úszás közben belefulladt a Dunába. Be volt rúgva, a víz hideg volt, valószínűleg szívgörcsöt kapott. Az összes irata nálam van, a bírósági tárgyalások jegyzőkönyvei, a levelezései, a barátnői naplói, sőt írást adott arról, hogy ha egyszer meghalna, az enyém lesz a bőre és a feje.

Arról azonban sem a police.hu, sem Urbán oldala nem beszél, hogy mi lett a bőrrel végül.

Visszatérve a police.hu-s cikkre, az is jó sztori benne, ami úgy kezdődik, hogy:

Egy ferencvárosi kettős gyilkosság helyszínén az emberekkel beszélgettem, szerettem volna többet megtudni az esetről. Egy férfi lépett hozzám, hogy majd ő elmond mindent, sétáljak vele el egy bokros területre. Nem volt kedvem hozzá, talán azért sem, mert észrevettem, hogy véres a cipője.

Az alanyi bloggerekkel bezzeg sokkal kevesebb svungos sztori történik!

(fotó: kortarsolnine.hu / Urbán Tamás)