A generációm azon sápítozik, hogy a legmeghatározóbb tévés élménye gyerekkorában az volt, amikor Antall József halála miatt megszakították a Kacsameséket. Nekem nem ez volt, hanem amikor 1992-ben Yokozuna brutálisan legyőzte Hacksaw Jim Duggant az akkor még WWF pankrációs szövetségben. Duggan igazi redneck volt, zabolátlan szakállal és sörhassal, egyetlen kelléke a 2x4 deszka volt. Foga alig volt. Yokozuna pedig akkoriban tűnt fel a WWF-ben, exszumósként egy hatalmas zsírtömeg volt, akit senki sem bírt fellökni. Duggan is megpróbálta, hiába. Yokozuna lepofozta, odarángatta a sarokhoz és bemutatta a sajátjának számító Banzai Dropot, azaz teljes erejével ugrott egy seggest az ellenfél arcára. Aztán még egyet. Aztán még kettőt. Duggan, az egyszerű nép hőse mozdulatlanul feküdt, és a negyedik dropnál egy egyenes vércsík kezdett a szájából szivárogni. A bírók leállították a meccset, az amerikait hordágyon vitték le. Azután addig nem bírtam nyugodni, amíg sokkal később az addig gonosznak beállított "The Narcissist" Lex Lugernek nem sikerült egy gálameccsen többszörös próbálkozás után megfogni a japán és jól odaverni a földre, mint egy nagy rongyhalmazt, miközben a közönség hangosan kántálta, hogy "USA! USA!".

Amikor Luger végre odacsapta Yokozunát, kirobbanó boldogság tört rám, amit a Hungarian Championship Wrestlingnek hála sikerült újraélnem tavaly és múlt szombaton is, az Áttörés 2013 pro-wrestling gálán. 

Advertisement

Vannak pillanatok bármilyen szórakoztatóipari eseményen, amikor az ember feldobja a karjait és azt mondja a bajsza alatt, hogy ennél királyabb dolgot rég láttam. Mint amikor egy Flaming Lips koncerten Wayne Coyne előkapja a lézersugarakat lövellő óriáskezeit, akkorát néztem, amikor az Áttörés 2013 magyar pro-wrestling gálán valaki kelléknek elővett egy motorháztetőt. Mert ha valaki előkapar a ring alól egy komplett autóalkatrészt, azt használni fogják. És használták is. 800 ember pedig egyszerre huhogott.

A HCW jelenleg Magyarország egyetlen pro-wrestling szövetsége, ami a honlapjuk leírása szerint legalább annyira hosszadalmas és csavaros története van, mint egy alulról szerveződő bűnszövetkezetnek vagy egy nagyon bonyolult Star Trek-rajongói frakciónak, amiben új szereplők, új szövetségek, új elnevezések keringenek addig, amíg meg nem alakul az egyetlen, definitív Hungarian Championship Wrestling. Ami a Fald Fel Amerikát Rajongói Klub vagy a Budapest Wolves után a legjobb próbálkozás arra, hogy az amerikai tömegkultúrát magyar keretek közé hozza.

A pro-wrestling, vagy butább nevén pankráció a szórakoztatás legvonzóbb elemeit gyúrja össze. Tömegesemény, amin többszáz másik emberrel lehet ugrálva fújolni, tapsolni, hörögni, ordítozni. Történetmesélés, mert a HCW történelme egy folyamatos sztori ellenfelekkel, árulásokkal, új barátságokkal, keserves győzelmekkel vagy vereségekkel. És megjelenik a minden más magyar dologból annyira hiányolt Bud Spencer-hatás is, hogy tulajdonképpen azt nézzük, ahogy emberek látszólag a szart is kiverik egymásból. Persze csak látszólag, ahogy a HCW honlapjának GYIK-ja kategorikusan kijelenti, a wrestling kb 1880 óta megrendezett.

Advertisement

Persze, hogy megrendezett. Nem hiszem, hogy a 800 ember közül bárki úgy gondolta volna, hogy hihetően gyepálja a magyar, rasztahajú, headshopos arcnak kinéző nyurga Icarus és az egyik holland sztárvendég, a gabonasiló méretű Michael Dante. Sokkal szebb dolog elhinni. És ha elhisszük, hogy itt most tényleg bajnoki övekért dobálják egymást félmeztelen férfiemberek, akkor messze ez a legjobb szórakozás, amit az ember 1800 forintért megvehet szombat délutánra.

A négy órás eseményt teljesen felesleges lenne időrendi sorrendben végigvenn, meg olyan is lenne, mint egy Hogyvolt egy olyan sorozatról, amit soha a büdös életben nem néztél. Úgyhogy nagyjából itt vannak az Áttörés 2013 gála legjobb pillanatai. 

- Ozzy Spencer, a maorinak kikiáltott pocakharcos a kezében egy sült csirkecombbal vonul be, a kidobónak kinéző menedzserénél is ott a csirke. Amikor Ozzy kidől a ringben, a menedzser odanyújtja neki, beleharap és új életre kel. A videojáték-logika fantasztikus találkozása a magyar táplálkozással!

- Audrey Bride és az orosz Valerie addig gyúrják és dobálják egymást, amíg pont nem lesz az egészből férfiak lázálma. Aztán mikor az előbbi nyer, váratlanul megérkezik a HCW rosteréből az algír sálas, sejknek öltözött Zafar Ameen, aki felpofozza mindkét hölgyet, majd magához ragadja a mikrofont és csak annyit mond: "Esélyegyenlőséget akartak, hát most megkapták!" Ilyen társadalomkritika még a Barátok köztben sincs!

- A holland Gabriel Angelfyre pápának öltözve, egy feszülettel és egy Bibliával érkezik a ringbe. Amikor sikerül letepernie a francia Yan Colby-t (aki egyébként egy Bulizz Colby-val! feliratú trikóban érkezett francia house-ra), az orra alá tartja az Ószövetséget és felolvastat belőle.

- Minden gálán van hardcore meccs, ahol nagyobb szerepet kapnak az eszközök, mint az akrobatika. Tavaly egy lengyel vendég egy komplett billentyűzetet vert szét a saját fején, most a magyar Ron Corvus intézte el az angol Martyn Stallyont neoncsövekkel, falécekkel, székkel, egy szögesdrótba csavart fahusánggal és a váratlanul előhúzott motorháztetővel.

- A HCW-nek tökéletes érzéke van a drámai narratívához és a belengetésnek, egy ötperces szünet után ugyanis nem a húspofozás ment tovább, hanem megérkezett a jampecnek öltözött Johnny Vegas, hogy bemutassa protezsáltját, az Elvis-imitátornak öltözött Tony Baritoont. Aki tökéletesen ki fogja majd Magyarország vágyát, hogy Komár Laci/Fenyő Miki felpofozzon bárkit.

A következő HCW gála márciusban lesz. Érdemes figyelni a Facebookjukat, mert kevés olyan esemény van Magyarországon, ami egyszerre saját maga paródiája is, anélkül, hogy politikai sajtótájékoztató lenne.

képek: Photo:in-visible