Elfogyott a hal, eltűntek a gyerekek a játékokkal, mindenki be van egy kicsit csípve, ugye? V-É-G-R-E L-E-H-E-T O-L-V-A-S-N-I. Ha hirtelen nem tudod, mit, segítségképp összeírtam az idei kedvenceimet.

Zömmel hosszúak, de nem feltétlenül, zömmel angolul vannak, de van köztük magyar is, és zömmel ideiek, de nem mind: jópár közülük évekkel-évtizedekkel korábban jelent meg, csak most olvastam, vagy most olvastam újra. A könnyebb áttekinthetőség kedvéért hét csoportba szedtem őket:

  1. Politika
  2. Háború
  3. Technológia
  4. Érdekes dolgok a világban, amik nem expliciten politika, háború vagy technológia
  5. Érdekes emberek
  6. Nehezen meghatározható, de talán mindennél érdekesebb dolgok
  7. Legyen már valami vicces is

1. POLITIKA

Matt Miller: Mr. Miller Doesn’t Go to Washington

Egy politikus három dologgal tölti az idejét: pénzért kuncsorog, pénzért kuncsorog és pénzért kuncsorog. Aztán, ha végzett a pénzért kuncsorgással, akkor elmegy pénzért kuncsorogni. Ha szeretnéd magad rosszul érezni, feltétlenül olvasd el, és gondolj arra, hogy ennek ellenére a képviseleti demokrácia még mindig a legjobb társadalmi berendezkedés, amit az emberiség eddig kitalált.

Dezső András: A nagy Oroszország kovácsolta frigy

A politikusok persze nemcsak pénzért kuncsorognak, hanem…ööö, nem is tudom, mit csinál pontosan a jobbikos Kovács Béla, de az biztos, hogy Dezső András megírta róla az év egyik legjobb magyar nyelvű cikkét.

Tom Burgis, Demetri Sevastopulo és Cynthia O’Murchu: China in Africa: how Sam Pa became the middleman

Az egyik legérdekesebb dolog, ami a világon történik, az az, amit Kína csinál Afrikában, és különösen annak a színfalak mögötti oldala – ami Sam Pa.

Széky János: Bárányvakság

Nem is egy cikk, hanem rögtön egy 25 részes sorozat, ami arról szól, hogy Magyarország hogyan lett Trianon és a rendszerváltás között az a hely, ami lett. A szerző közkeletű tévedések és hülyeségek egész garmadájával számol le. Talán a legfontosabb dolog, amit az idén Magyarországról olvastam. Na jó, nem talán. (update: Botykai Zsolt olvasónk megcsinálta egyben letölthető formátumban, köszönjük)

Bede Márton: Így lesz Magyarországból Latin-Amerika

Néhány éve volt szerencsém eltölteni egy hónapot Argentínában. A szubkontinensnyi országban ez persze semmire se elég, de már néhány nap után feltűnt, hogy a világ ⅓-ának átrepülése ellenére mintha otthon lennék, csak kellemesebb az idő, és sokkal-sokkal jobb és még annál is olcsóbb a marhahús. Ez akkor jutott eszembe megint, amikor elolvastam – és végignevettem – Bede cikkét. A spanyolul tudó szerző Argentínán túl az összes többi latin-amerikai országot is meglátogatta, egy hónap helyett másfél év alatt, majd hatalmas analógiában összegezte megfigyeléseit. Érdemes Széky sorozatával párhuzamosan olvasni.

Douglas H. Johnson: The Return of Ngundeng’s Dang

Ngundeng Bong nuer próféta varázspálcájának kalandos, banális, rendkívül szórakoztató története, mely azzal végződik, hogy a varázspálcát birtokba veszi Riek Machar volt dél-szudáni alelnök, jelenleg a kormányellenes lázadás/polgárháború vezetője.

Mark Danner: Rumsfeld-cikkek (Rumsfeld’s War and Its Consequences Now, Donald Rumsfeld Revealed, Rumsfeld: Why We Live in His Ruins)

Háromrészes sorozat a modern amerikai politikai egyik legsötétebb, legkártékonyabb figurájáról, aki nagyon sokat tett azért, hogy nagyon sok embernek sokkal rosszabb legyen a világban.

Geoffrey York és Judi Rever: Assassination in Africa: Inside the plots to kill Rwanda's dissidents

Idén januárban holtan találták egy johannesburgi szállodában Patrick Karegeyát, aki évtizedekig Paul Kagame ruandai elnök mellett harcolt, és akinek – a ruandai hírszerzés vezetőjeként – kulcsszerepe volt a kongói háborúkban is, melyekből Ruanda zsírosan megszedte magát. Karegeya a 2000-es évek közepére Kagame egyik legmagasabb rangú ellenfele lett, és az lett a sorsa, mint mostanra Kagame szinte összes ellenfelének: titokzatos körülmények között meghalt. Ez a cikk Ruanda sötét oldaláról szól, arról, hogy milyen áron lett az ország húsz év alatt a világ legreménytelenebb poklából az egyik leggazdagabb, legélhetőbb, legjobban fejlődő hely Afrikában.

V.S. Naipaul: Argentina: Living With Cruelty

A Nobel-díjas trinidadi író régi cikke Argentína zűrös évtizedeiről.

Jessica Sequeira: Political Hatred in Argentina

A témánál maradva: egy friss és fantasztikusan jó interjú Uki Goñi argentin újságíróval, aki a katonai diktatúra idején az egyetlen független újságnál dolgozott, és aki most is megmondja a tutit. Különösen szórakoztató gondolatait a magyar belpolitika szűrőjén keresztül olvasni.

Mark Danner: Beyond the Mountains (I, II, III)

Lényegében semmit nem tudtam Haitiről, amíg el nem olvastam Danner háromrészes, összesen nagyjából egy regénnyi terjedelmű cikkét az országról, amit a nemrég elhunyt Baby Doc Duvalier halála utáni zűrzavarban írt, csak azt, hogy nagyon kemény hely. Még most sem tudok sokat Haitiről, csak azt, hogy nagyon-nagyon kemény hely. Azóta járt ott egy barátom néhány hónapra dolgozni, aki csak annyit mondott, hogy nagyon-nagyon-nagyon kemény hely. A cikkben úgy bukkannak fel az utcákon a hullák, mint Budapest belvárosában decemberben a bódék.

Neil Buckley: One day in the life of Mikhail Khodorkovsky

A fene se gondolta volna, hogy Hodorkovszkij a cikk megjelenése után két hónappal szabad ember lesz, és nem hasogatja még évekig a fát Karélia erdeiben. Így talán még érdekesebb olvasmány.

Alexis Okeowo: Freedom Fighter

Csodálatos, felemelő portré a mauritániai Biram Dah Abeidről, aki a hazáját megfojtó rabszolgaság ellen küzd. Igen, Mauritániában még ma is rengeteg ember él rabszolgaként, annak ellenére, hogy 1981 óta – a világon utolsóként – ott is illegális, és 2007 óta már a rabszolgatartók is büntethetők.

Holly Case: The Tyrant as Editor

Ez Sztálinról szól, a 20. század legnagyobb főszerkesztőjéről, és az ő kék ceruzájáról, meg arról, hogy az információ manipulálása volt az ő legnagyobb tehetsége.

2. HÁBORÚ

Jon Lee Anderson: In The Court of the Pretender

2001. szeptember 11-én a világ egyik legjobb külpolitikai újságírója épp a Sri Lanka-i polgárháborúba csomagolt. Este már nem oda csomagolt, néhány nappal később pedig már Afganisztánban volt, ahonnan hét nagy cikkben tudósította végig az amerikai bombázását, az északi szövetség harcát és a tálibok bukását. Ezt nem olvastam annak idején, pedig talán a legjobb: arról a végtelenül finom átmenetről szól, amikor a tálibok előtti mudzsahed elit hatalmát átveszi az amerikaiak által támogatott új vezetés.

Jon Lee Anderson: The Mission

13 évvel később Anderson a Közép-afrikai Köztársaság szörnyűséges polgárháborújából tudósít.

Dexter Filkins: The Fight of Their Lives

Annak, ami az idén történik Mezopotámiában, sok vesztese van, de van egy hatalmas nyertese is: a kurdok, akik közelebb jutottak ahhoz, hogy saját országuk legyen, mint eddig valaha. A sok gazember, terrorista és őrült között nagyon nehéz nem ezeknek a szimpatikus, higgadt embereknek drukkolni, még akkor is, ha természetesen a pesmerga elit is olyan korrupt, mint a ház.

Dexter Filkins: What We Left Behind

Az amerikai külpolitika ostobaságai közül a legnagyobbról, az iraki invázióról, és annak korrupt, széteső utóéletéről. A cikk megjelenése után hat héttel az ISIS elfoglalta Irak második legnagyobb városát, Moszult.

Patrick Symmes: The Real Rebels of Timbuktu

A mali polgárháborúról, és az emberekről, akik megmentették Timbuktu híres könyvtárából, amit meg lehetett.

Ed Caesar: Hell Is Other People

A legjobb, legszomorúbb cikk a közép-afrikai köztársaságbeli polgárháborúról, és nem is csak azért, mert kulcsfontosságú szereplő benne egy hatalmas szárazföldi teknős.

Robert Young Pelton: Saving South Sudan

Talán a legfontosabb cikk a modern háborúk karakteréről. Az évtizedek óta súlyos helyekről tudósító Pelton berepült a dél-szudáni polgárháború kellős közepébe, megnézte Malakal ostromát, és írt róla egy kisregénnyi terjedelmű riportot, amihez van egy 35 perces dokumentumfilm is. Azt hiszem, Malakal ostrománál nem láttam és olvastam még iszonyúbb dolgot, de ez biztos csak azért van, mert a harmincéves háború idején még nem éltem.

Heysam Mislim: Inside Kobane

Ostromnapló a Törökország és Szíria határán fekvő kurd városról, és annak hősies védőiről, akik visszaverték az ISIS gyilkosait.

Szlankó Bálint: Szovjetnosztalgia, akciófilmhősök és szétbombázott házak

Az idei év egyik legfurcsább fejleménye volt, hogy egy köpésre Magyarországtól fű alatt súlyos, kilátástalan, cinikus háború szökött szárba, és erről talán a legjobb cikket Szlankó Bálint írta, a maláj utasszállító lelövése után.

Gary Brecher: The long, twisted history of beheadings as propaganda

A világ legjobb háborús újságírója és elemzője az idén úgy pörög, mint évek óta soha. Jobbnál jobb cikkek sorát írja az ISIS-ről, a Perzsa-öbölről vagy éppen az amerikai polgárháború legokosabb tábornokáról, de talán ez volt a legjobb az összes közül. A lefejezés kultúr- és propagandatörténetéről szól, ami jelentősen átalakult az utóbbi időben, és amit a hülye ISIS-esek nem gondoltak végig.

3. TECHNOLÓGIA

Jeremy Schmidt és Jacquelyn Ardam: On Excess: Susan Sontag’s Born-Digital Archive

Jó levéltárosnak lenni, amikor minden digitális, és nem kell fecniket vadászni, mi? Hát, lehet, hogy jó, de egyszerűbb nem, az biztos, ahogy azt Susan Sontag digitális hagyatéka remekül bemutatja.

Ross Andersen: Exodus

Interjú Elon Muskkal, melyben korunk legérdekesebb üzletember-feltalálója kifejti érdekesen eszelős gondolatait a Marson létesítendő egymilliós kolóniáról.

William Langewiesche: The Human Factor

Az olvasni szerető ember egyik legnagyobb ajándéka, amikor William Langewiesche ír egy cikket egy repülőbalesetről. Ez a 2009 nyarán lezuhant Air France járatról szól, és a végtelenül automatizált modern repülőgépek árnyoldaláról. Nagyon könnyű persze repülőgépekről azonnal továbbmenni minden másra, és arra gondolni, hogy hamarosan menetelő maflák fogják lakni a világot.

William Langewiesche: Salvage Beast

Langewiesche úgy írt egy cikket a világ legröhejesebb hajóbalesetéről, a Costa Concordia elsüllyedéséről, ami csak azért nem röhejes, mert meghalt egy csomó ember, hogy közben egy büdös szót nem írt a Costa Concordiáról. Írt viszont arról a zseniális dél-afrikai hajómentőről, Nick Sloane-ról, aki talpra állította, és akinek a munkássága egyébként is nagyon érdekes.

Mat Honan: The Most Fascinating Profile You’ll Ever Read About a Guy and His Boring Startup

Kiváló portré Stewart Butterfieldről, aki tíz éve megcsinálta az egyik legjobb dolgot az interneten, a Flickrt, most pedig a Slacken dolgozik, ami egyrészt a céges cset nálunk a Gawkerben, másrészt a Google Wave rendesen megcsinálva. Nem ezért kiváló a portré, hanem azért, mert úgy mutatja be ezt az egész szilícium-völgyi techkultúrát, hogy egyszerre lehet röhögni rajta – leginkább akkor, amikor Butterfield bevallja, hogy már három kézművesjég-startupot támogatott a Kickstarteren – és lelkesedni érte, mert alapvetően aranyos, idealista emberek próbálják a maguk suta, rosszul szocializált eszközeivel jobbá tenni a világot; lopás, csalás, hazudozás és háborúzás helyett.

Richard Preston: The Ebola Wars

A legjobb cikk a nyugat-afrikai ebolajárványról. A szerző írta egy régi kedvencemet is, az amerikai és a szovjet biofegyver-programokról.

Ian Bogost: The Squalid Grace of Flappy Bird

Iszonyú megható cikk az év leghülyébb, legfurcsább videójátékáról.

Craig Mod: Goodbye Cameras + Photography, hello

Kétrészes cikk arról, hogy mi értelme van 2014-ben fényképezni. Messze a legjobb, amit a témáról az utóbbi időben olvastam (és nem is csak azért, mert rengeteget szoktam mostanában a fényképezés értelmén gondolkozni).

John Siracusa: OS X 10.10 Yosemite

A szerző 15 éve, az első béták óta ír hosszú teszteket-esszéket-kritikákat az Apple operációs rendszeréről. Ez az idén ősszel kiadott 10. verzióról szól, ami a legnagyobb vizuális ugrás a rendszer egész életében. Tudom, halál unalmasan hangzik egy nagyon hosszú cikk egy operációs rendszerről, de Siracusa cikkei még csak véletlenül sem halál unalmasak, sőt.

Maciej Cegłowski: The Internet With A Human Face

A legfontosabb cikk – eredetileg egy előadás – arról, hogy mi lesz az internet kultúrájából, és mit tehetünk, ha nem akarjuk, hogy belefulladjon az undorító, negédes szemétbe.

Tom Scocca: On Smarm

A második legfontosabb cikk arról, hogy mi lesz az internet kultúrájából, és mit tehetünk, ha nem akarjuk, hogy belefulladjon az undorító, negédes szemétbe.

4. ÉRDEKES DOLGOK A VILÁGBAN, AMIK NEM EXPLICITEN POLITIKA, HÁBORÚ VAGY TECHNOLÓGIA

Philip Gourevitch: The Life After

Hogy néz ki 15 évvel később egy ország, ami a szó legszorosabb értelmében megtizedelte önmagát?

Betsy Morais: President Tong and His Disappearing Islands

Kiribati lesz az első ország, ami el fog tűnni a Föld színéről. Ilyen érzés ennek az országnak az elnökének lenni.

Susan Elizabeth Shepard: Wildcatting: A Stripper’s Guide to the Modern American Boomtown

Amerikában jelenleg a vadnyugat a préri északi részének hideg-meleg pusztasága, ahol dől a lé a palagázból, vadnyugat pedig nincs vetkőző nők nélkül. Ez egy rendkívül okos és remekül író vetkőző nő beszámolója az élményről.

Masha Gessen: The Dying Russians

Szívbemarkoló esszé arról, hogy milyen érzés az, amikor az ember hazájában az átlagéletkor beleáll a földbe.

Keith Gessen: To Russia With Love

Az előző cikk szerzőjének testvére arról a dologról, ami Oroszországban mostanában történik.

Alice Munro: What Is Remembered

A tavaly irodalmi Nobel-díjat nyert kanadai író pazar novellája a titkok és a memória fontosságáról.

Achal Prabhala: Neymar and the Disappearing Donkey

Valamelyest gesztenyebarna, valamelyest galíciai, hófehér, sötét hófehér, havas fehér, rózsaszínes fehér, havasan fehér, sárga, sárgás, égettsárga, sárgaszerű, valamelyest sötét, vöröses, kék, tengerkék: ezek csak a portugálul a-val kezdődő színek abban a színkavalkádban, mellyel Brazília polgárai leírják saját bőrük színét. Soha nem olvastam korábban a bőrszín szerinti megkülönböztetésről Brazíliában, és soha jobb cikkel nem kezdhettem volna.

Srinath Perur: Nights out in a New Town

Ha megnézünk egy valós idejű repülőtérképet Új-Delhi és az üzbegisztáni Taskent között, azt láthatjuk, hogy élénk légiforgalom köti össze a két fővárost. Ebből a cikkből derül ki, hogy miért: egész iparág épült Indiában arra, hogy csartergépeket töltenek meg férfiakkal, és elviszik őket kurvázni és vedelni Üzbegisztánba.

Maciej Cegłowski: Sana’a

Csak akkor olvasd el, ha utána kibírod, hogy minden áldott nap el akarsz majd menni Jemen elképesztő fővárosába. Vagy menj el, mint azok a barátaim és családtagjaim, akik már voltak, és blazírtan elmesélték, hogy látták a vályog-felhőkarcolókat.

Magyari Péter: Utána minden állat szomorú

Ilyet se olvastam még szexuális zaklatásról, az biztos. Minden bizonnyal a leghíresebb magyar nyelvű cikk 2014-ben, az egyetlen magyar embertől, aki az ebben posztban linkelt írók bármelyikével felvehetné a versenyt.

Richard Hendy: Amakusa: Islands of dread

Hendy éveken át vezetett egy blogot Japán furcsa, elhagyatott szegleteiről. Amikor először olvastam, a legvadabb álmaiban se gondoltam volna, hogy néhány évvel később egy pompás őszi napot fogok eltölteni az Amakusza-szigeteken autózva, ami Japán egy furcsa, elhagyatott szeglete, Nagaszakitól délre. Úgyhogy el kellett olvasnom még egyszer. Még mindig nagyon jó.

Nicola Twilley: What Do Chinese Dumplings Have to Do With Global Warming?

Azt gondolnánk, hogy a hűtőszekrény alapvetően jót tesz a világnak, megóv az ételmérgezéstől és a pazarlástól. Ez a cikk arról szól, hogy mindennek van árnyoldala, még a fagyasztott gombócnak is.

Rob Smyth: Dennis Bergkamp’s wonder goal

Úristen, mekkora gól volt ez. Természetesen arról van szó, amivel 1998-ben kinyírta az argentinokat a vébén. Itt van hozzá egy méltó esszé, mozdulatról mozdulatra végigelemezve.

Markó Ferenc Dávid: South Sudan, The Youngest Country on Earth, Is Not Without History

Hogy mi köze van ahhoz egy levéltárnak, hogy évtizedekkel később kitör egy polgárháború? Elég sok, ha nem olvassa senki, ami abban a levéltárban olvasható.

Abigail Haworth: Why have young people in Japan stopped having sex?

Japán nem a jövő, de sok szempontból még mindig nagy segítség ahhoz, hogy elképzeljük a jövőt 10–15 év múlva.

5. ÉRDEKES EMBEREK

Jason Fagone: Dropped

Hogy lett a történelem legnagyobb bűvészéből építkezési alvállalkozó? Egyáltalán, miért érdekes a bűvészet? Dobálnak dolgokat. Mindenki tud dolgokat dobálni. Na, ez a cikk arról szól, hogy egyáltalán nem tud mindenki úgy dobálni dolgokat, ahogy Anthony Gatto, sőt, hogy amit ő tud, az valami félelmetes, emberfeletti dolog, amiben a dolgok dobálása mellékes.

Jeff Himmelman: The Burden of Being Messi

A foci nem szokott heves érzelmeket kiváltani belőlem, de amikor július 13-án este a 113. percben Mario Götze bevágta, amit bevágott, akkor szomorúan sarkon fordultam, felmentem a kertből a hálószobámba, a fejemre húztam a takarót, és másnapig le se húztam róla. Különösen azért, mert annyira lehengerlően szép gól volt. Ez a cikk arról szól, hogy Lionel Messi a hazájában még akkor sem mehetett volna mennybe, ha történetesen Argentína berúgja a döntőben három kihagyhatatlan helyzetének legalább egyikét, mert Argentínában van egy kicsi, mikrofonfrizurás, óriási árnyék, mely alól ő soha nem jöhet elő. De azért jó lett volna, ha berúgja.

W. Daniel Hillis: Richard Feynman and The Connection Machine

Egy cikk, ami úgy kezdődik, hogy a 20. század egyik legokosabb, legérdekesebb, legreneszánszabb embere megjelenik az új munkahelyén, ahol komolytalan alibimunkát bíznak rá, ő szól, hogy ez nem lesz jó, majd félénken leküldik a papír-írószerbe bevásárolni, csak jó lehet. Ez a cikk még annál is jobb.

George Packer: The Quiet German

Lebilincselő portré egy elképesztően unalmasnak tűnő, valójában rendkívül érdekes, Magyarország sorsára elég nagy hatással lévő nőről, Angela Merkelről, aki szintén megölte a belpolitikát hazájában, de egészen máshogy, mint akik Magyarországon megölték.

6. NEHEZEN MEGHATÁROZHATÓ, DE TALÁN MINDENNÉL ÉRDEKESEBB DOLGOK

Meghan Daum: Difference Maker

Magyarországon nem lehetnének olyan a születési statisztikák, amilyenek, ha egy csomó ember egyszerűen nem vállalna gyereket. A legtöbb ember ennek ellenére mégis akar gyereket. Ez az amerikai cikk arról szól, amikor valaki nem akar, és hogy az milyen, és hogy tényleg nem akar-e.

Paul Ford: The Sixth Stage of Grief Is Retro-computing

Hogy mi köze van a régi operációs rendszerek emulálásának a kamaszkorhoz, a hálózatokhoz és a barátokhoz? Elég sok. Ez a cikk úgy vágott fejbe, mint egy faltörő kalapács.

John Seabrook: My Father’s Closet

A ruhák nagyon fontos dolgok, ha pedig Amerika egyik legjobb újságírója ír róluk, és igazából úgy, hogy nem is a ruhákról ír, abból egy elég jó cikk lesz.

Ariel Levy: Thanksgiving in Mongolia

Ez a cikk annyira vágott fejbe, mint ezen a listán az összes többi együttvéve. És még csak azt sem tudnám megmondani, hogy miért, mert a témája ráadásul tökéletesen hidegen hagy.

7. LEGYEN MÁR VALAMI VICCES IS

Rosemary Counter: Trend Piece

:-DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD

Teju Cole: What It Is

:-DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD

Olvastál valami jót az idén? Posztold ide, ne haljunk meg hülyén!

Illusztráció: Gentle Whispering