Nem tudom úgy kinyitni az internetet, hogy ne szaladnék bele egy “dad bod” témájú cikkbe vagy posztba. Ezért hát kicsit elmerültem a témában, és csak annyit mondok, nagyon tanulságos.

Aki nem tudná: egy Mackenzie Pearson nevű amerikai diáklány írása nyomán hetek alatt elterjedt, hogy a nők valójában félnek a kigyúrt, kockahasú pasiktól, hiszen ők maguk sem akarnak állandóan diétázni és sportolni. Mennyivel megnyugtatóbb egy kis sörhas – egy ilyen mellett még egy kevésbé tudatosan élő nő is jól nézhet ki, és milyen jó odabújni hozzá. Ráadásul nem is fog drasztikusan megváltozni a jövőben sem.

Advertisement

Ez az úgynevezett dad bod, és az elmúlt hetekben minden valamirevaló újság foglalkozott a témával (itthon a Vs.hu foglalta össze jól), illetve a feminista ellentámadással is, amely szerint a dad bod valójában elképesztően ostoba leértékelése a testnek, és csak ráerősít a nemekkel kapcsolatos sztereotípiákra. Pláne, hogy mindenki ismeri az “egy kis pocak nem a világ” meg az “egy férfinak igenis legyen sörhasa” jellegű ostobaságokat – ezek az emberek most igazolva érezhetik magukat a dad boddal.

És persze megjelent a mombod is, ami – szemben a dad boddal, amihez nem kell effektíve apának is lenni, elég a konditerem helyett sörözni – általában a terhesség testen látható nyomait jelenti, de már én sem tudok kiigazodni ezeken, hiszen egy fokkal tovább mennek azok, akik a hízási/fogyási csíkokra, az ún. striákra büszkék (ezt a szót most olvastam először, mindig tanul az ember!), és tulajdonképpen tök jó, hogy az emberek elfogadják a testüket, de ettől nem kevésbé zavarba ejtő az ilyen mozgalom. Az viszont biztos, hogy a mombodról korántsem beszélnek olyan pozitívan a férfiak, mint a nők a dad bodról, és ennek alapján van alapja a nemek közötti kettős mércének.

De a lényeg, hogy végre elolvastam az eredeti Pearson-posztot, és hát komolyan, mintha egy Kiskegyed- vagy Cosmopolitan-írás forradalmasította volna az egész internetet. Nyilván csak arról van szó, hogy pont jókor volt jó helyen, de azért tényleg érdemes megnézni, ritkán lesz vitaindító egy ilyen butácska cikkből, amire reagál a New York Timestól a Time-on át a Guardianig és a Cinkig mindenki.

Advertisement

De akinek ez nem elég, annak szólok, hogy a dad bod mellé már megjelent a dadcore is, ami a normcore (ha még emlékszik arra valaki) még extrémebb kiadása, és tulajdonképpen fogalmam sincs, mit jelent, hacsak azt nem, hogy az emberek hülyék.